%c

Kapcsolatunk célja oktatói és hallgatói Erasmus pályázatban való részvételi lehetőség kialakítása volt, melynek eredményeképpen, Svájc anyagi támogatásával hozzájuthattam ehhez a nagyon hasznos, sokrétű tapasztalatokat nyújtó tartózkodáshoz.

Tanulmányutam során nagyszerű kollégák szállásoltak el otthonaikban, és térítésmentesen, teljes ellátás mellett fogadtak be otthonaikba, lehetővé téve, hogy részesévé válhassak életüknek, ezért élményeim, megszerzett ismereteim e téren is gyarapodhattak, amely egyedülálló lehetőség lenne bárki számára.

Tekintve, hogy Svájcban is felsőoktatási szinten zajlik az óvodapedagógus képzés, nemcsak egyoldalú információszerzésre korlátozódott a tanulmányutam, hanem kölcsönös tapasztalatcserére bővült ki, amely mindkét fél számára nagyon eredményes volt.

Tanulmányutam első időszakában számos óvodát látogattam meg különböző városokban, és ennek során láthattam a magyarországi rendszertől való eltéréseket: Az óvodáskor 4-5 éves korban kezdődik, a legtöbb gyermek 1-2 évig jár óvodába, ahol az óvodapedagógusokat óvodai tanító személynek nevezik, nem csoportokról beszélünk, hanem osztályokról, és nem nevelésről, hanem tanításról. Mivel a városokban általában sok óvoda van, a gyermekek lakóhelye közelében, a gyermekek önállóan érkeznek az óvodába, és önállóan térnek haza otthonaikba a délelőtti foglalkozások után, ugyanis a legtöbb óvoda a hét három napján csak délelőtt üzemel, és a gyermekek nem kapnak ebédet sem. A hét további két napján délután fél kettőtől folytatódnak a foglalkozások, egyik nap (kedden) a kisebbeknek, másik nap (csütörtökön) a nagyobbaknak, amely már iskola előkészítést jelent. Előfordul az is, hogy egy csoportot (osztályt) alkotnak az óvodások, és az általános iskola 1., valamint 1-2. osztályos tanulói. Az előbbi az ún. Grundstufe, az utóbbi a Basisstufe nevet viseli. E kísérletekkel kívánják megkönnyíteni az óvoda-iskola átmenetet, ámbár a lakosság körében nehéz elismertetni ezt a nevelési-oktatási formát, és általános körű bevezetése számos esetben ellenállásba ütközik.

Tartózkodásom másik részében alkalmam nyílt betekintést nyerni a főiskolán folyó oktatásba, vizsgáztatásba. Egyik nagy élményem a testnevelés vizsgán és órán való részvétel volt, mert ez nagy eltérést mutatott számomra az itthonival szemben: a vizsga elméleti és gyakorlati részből állt. A gyakorlati vizsgán a csomókötéseket kellett bemutatniuk a hallgatóknak, valamint zsonglőrködés, ugráló kötelezés is volt, és egy kötél jellegű vertikális kendőn kellett valamilyen produkciót előadniuk. Ez számomra teljesen új volt, valamint az a hangulat, amit az órán átélhettem, amely tánccal kezdődött.

Tanulmányutam során megbeszéléseket folytattam a főiskola rektorával, intézetigazgatókkal, a gyakorlati képzés vezetőivel, és lehetőség volt a Benedek Elek Pedagógiai Kar kutatási témáinak egy intézetigazgatói értekezlet keretében történő bemutatására is.

Tartózkodásom során rendszeresen jártam a nagyon jól felszerelt könyvtárba, ahol tanulmányozhattam, és kikölcsönözhettem a kiváló óvodapedagógiai, kétnyelvű neveléssel kapcsolatos szakirodalmakat, és ezekből sok, szakmai munkámat segítő másolatot volt szerencsém készíteni, és hazahozni. Nagyon sok adaptálható, hazai viszonylatban is megvalósítható tapasztalatot, ötletet, feladatot hoztam magammal.

A szakmai tanulásomat, tapasztalatszerzésemet a magánéletben számos örömteli találkozás egészítette ki, és tette teljessé, amely feledhetetlen perceket, órákat, napokat szerzett egész életemre. Fantasztikus érzés volt megélni a svájci emberek vendégszeretetét, nyitottságát, őszinte érdeklődését bármely általam felvetett téma iránt, és azt a tiszteletet, udvariasságot, megbecsülést, amelyben a találkozások során minden alkalomkor részesítettek.

A hat hét, a rendkívül intenzív ismeretszerzéssel, tapasztalatgyűjtéssel gyorsan eltelt. További munkámban kiemelt fontosságúnak tartom a tapasztalataim mind kollégáimnak, mind hallgatóimnak történő átadását, valamint a Karon belül olyan programok megvalósítását, melyekbe e tapasztalataim beépíthetők.