%c

Gadányi Péter az előadása előtt néhány nappal tért haza a szigetről. Ez volt a tizedik alkalom, hogy Izlandon járt, ám az első, amikor vulkáni működésnek is tanúja lehetett. Földbe gyökerezett lábbal csodálta az eléje táruló látványt - és természetesen nem mulasztotta el fényképezni, filmezni a látottakat. A szakember bevallotta, szívesen maradt volna még néhány napot, hogy az Eyjafjallajökull-t is tanulmányozza. Legfeljebb nem repülőgéppel, hanem hajóval tért volna haza Magyarországra.

Könnyen lehet, hogy a repülőgép-közeledés egy időre kizökken a megszokott kerékvágásból. A szakembereknek elképzelésük sincs, mennyi ideig keseríti meg Európa mindennapjait a vulkán, amelynek ígérjük, nem írjuk le többször a nevét. Akár több évről is lehet szó.

Az izlandiak persze nem fogják fel ilyen tragikusan a helyzetet, ők megtanultak együtt élni a vulkánokkal; ezúttal is példás módon, zökkenőmentesen telepítették ki a környékről az embereket. A kitörést és a kitelepítést mindenki karcolások nélkül megúszta.

Az előadáson kiderült, ez a vulkán azért ilyen kiszámíthatatlan, mert nincs magmakamrája. Így nem azért tört ki, mert ez a kamra megtelt magmával. És ha nincs magmakamrája, akkor a kamra méretéből nem lehet megbecsülni, mennyi ideig működik. A kőzetburok alól, nagy mélységből jön a felszínre a vulkanikus anyag. Csak reménykedhetünk abban, hogy a folyamat nem ébreszti fel az alvó oroszlánt, a sziget másik, sokkal nagyobb vulkánját, a Katlát. Ez történt 1821-ben és 1612-ben is - bár ez utóbbiról nincsenek pontos feljegyzések.

Izland egyik legaktívabb vulkáni zónája az a terület, ahol jelenleg a vulkánkitörés van. 1783-ban egy kitörés a sziget lakosságának ötödét - 10 ezer embert - elpusztította, illetve megváltoztatta Európa klímáját. A kontinensen évről-évre rosszabbak lettek a termések, a parasztok egyre elégedetlenebbé váltak, kiéleződtek a társadalmi feszültségek, s végül kitört a francia forradalom - a vulkanológus a történelmi eseményeket is vulkánkitörésekhez köti, de Gadányi Péter úgy véli, nem minden alapot nélkülöző a gondolatmenete.

Gadányi Péter számára örökre emlékezetes marad a húsvét környéki izlandi utazás. Azt a vulkánt tanulmányozta, amely a március 20. és az április 12. közötti időszakban tört ki. Ekkor vált számára saját tapasztalattá, hogy Izland a tűz és a jég országa.

Mivel kutatási területe a bazaltlávából létrejövő barlangok, tudományos munkájához is különleges élményeket szerzett.

Nem csupán maga a kitörés jelentett leírhatatlan élményt.

Lávazuhatagnak is tanúja lehetett. Ez meglehetősen ritka jelenség. A lávazuhatag úgy keletkezik, hogy a kürtőből lávafolyások indulnak el. Az izlandi vulkán szerencsés elhelyezkedése révén a lávafolyások közelében volt egy szakadék, így 20 méter magasról folyt le a földre a láva. Az éjszakai fényben varázslatos látványt nyújtott a vízesésszerű kép.

Természetesen a „hétköznapibb” jelenségek is csodálatosak. Például az, amikor a láva eléri a havat, ezzel megolvasztja, így vízgőz keletkezik, amit az izzó láva vörösre színez a fényével. A láva és a hó találkozásakor a környéken folyamatosan jégkristályok hullnak alá, ez nem más, mint az előbb említett vízgőz fagyott állapotban. Az egész olyan, mintha piros hó szitálna. S egy alkalommal mindezt megkoronázta a sarki fény jelensége.

A SEK tanársegéde kisebb éjszakai földrengést is átélhetett. Éppen a szállása előtt tartózkodott, amikor megremegett a föld. A mozgáshoz olyan hanghatás is társult, mintha valaki egy kerekeken gurítható bőröndöt húzott volna a kavicson. Igaz, a földrengés Izlandon nem olyan ritka jelenség – főképp nem vulkáni tevékenységek ideje alatt –, mint hazánkban, s rombolást sem végzett, de az élmények efféle halmozódása még a sokat látott kutatókat is ámulatba ejti.

Gadányi Péter azt is megtapasztalhatta, milyen kicsi az ember a természet erejével szemben. Két irányból is megközelítette a vulkánt. Először szerencsésebben járt, elérte célját, ám az időjárás rosszabbra fordult, így a tervezett idő előtt kénytelen volt visszatérni a fővárosba.

A második alkalommal sokkal hamarabb kellett visszafordulnia, miután a szó szoros értelmében elfújta a szél, a súlyos hátizsákjával együtt. Akkor terepjáróval tette meg az út egy részét, majd gyalogosan folytatta. 18 kilométert gyalogolt felfelé a hegyen. Ahogy egyre magasabbra ért, a lenti nagy szél szélviharrá erősödött. A hóhatárnál a látótávolság is lecsökkent. Képtelenség volt továbbmenni anélkül, hogy komoly veszélybe ne sodorja magát.

Másnap pedig – az izlandi időjárási viszonyoknak megfelelően – ragyogott a nap, a fák meg sem rezdültek, csicseregtek a madarak. Olyan volt az időjárás, mintha előző nap semmi sem történt volna.