%c

33 millió 720 ezer forintot nyert a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar a Képzők képzése, különös tekintettel a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai képzésekre és azok fejlesztésére című pályázaton, a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében. A pályázat egyetemi és főiskolai vezetők, illetve oktatók felnőttképzési keretek között történő képzéséhez ad támogatást. A projektek alapvető célja a kompetencia-alapú oktatásra való áttérés, a bolognai lineáris képzési szerkezet bevezetése, az info-kommunikációs technológia elterjedése, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának alkalmazása. Így a vezetők és az oktatók újabb pedagógiai módszertani, korszerű vezetői ismeretekre és menedzsment készségekre, valamint ismeretekre tehetnek szert, elsajátíthatják az IKT-eszközök és a legújabb oktatástechnológiai módszerek használatát, a fenntartható fejlődéssel, illetve a társadalmi felelősségvállalással, az éghajlatváltozással, az esélyegyenlőséggel, az egészségfejlesztéssel, a fogyasztóvédelemmel és a munkavédelemmel kapcsolatos képzéseken vehetnek részt.

158 millió 2400 forint támogatást nyert Pedagógusképzést segítő szolgáltató és kutatóhálózatok kialakítása című pályázatával a Nyugat-magyarországi Egyetem. A projektet a szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ valósítja meg. Az egyetem a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében a projekt költségeinek 80 százalékát nyerte el.

„A két projekt együtt válik teljessé. A projektek segítségével az egyetem a hazai és az európai pedagógusképzés fejlesztésének élvonalába kerülhet” – mondta még a nyitó konferencián prof. dr. Faragó Sándor, az NYME rektora. Az intézményvezető kifejtette, egy korábbi HEFOP-pályázat alapozta meg azt a szakmai munkát, amely elé e két projekt révén néz az intézmény. Faragó hangsúlyozta, a képzők képzése projekt újszerű szemléletű, hiszen az oktatók képzésével eddig kevesen foglalkoztak. „A felsőoktatásban elvárjuk a tudományos előmenetelt, de a tudás átadása nem egyszerű. A pedagógusi pályára születni kell, de képzettség is szükséges hozzá, s ez utóbbit szolgálja ez a projekt.” Dr. Gáspár Mihály projektvezető elmondta, korábban a diákok 5–10 százaléka került be a felsőoktatásba, a személyes kapcsolat révén a professzorokban kialakult a képzésükhöz szükséges attitűd. Ma a diákság 40 százaléka jár valamelyik felsőoktatási intézménybe, s az új kihívásoknak csak megújulással lehet megfelelni. Ezt segítjük pedagógiai, IKT, nyelvi és vezetőképzési kurzusokkal. A másik projektről szólva az egyetem rektora többek között azt mondta, figyelemre méltó benne az együttműködés és a partnerintézményi rendszer kialakításának szándéka. Ez nem példa nélküli az NYME-n: remekül működik, hogy a Faipari Mérnöki Kar és az Erdőmérnöki Kar szakmai ernyő alá vonta Magyarország valamennyi faipari és erdőmérnöki szakközépiskoláját. Így nagy hatékonyságot lehet elérni a beiskolázási programokban, de hatékonyabbá válik az újszerű szakmai ismeretek átadása is. Az egyetem vezetője kiemelte még a sciene leraning center létrehozását, amely a hazai pedagógusképzés történetében példa nélküli. Segítségével „több legyet lehet ütni egy csapásra egyetlen módszerrel”, s gyorsan terjeszthetők a kutatási eredmények, hatékonyabbá tehető a tehetséggondozás, valamint pedagógus-továbbképzési központként is működik. Dr. Iker János, a másik projekt menedzsere rámutatott: jelenleg körülbelül 100 milliárd forint áll rendelkezésre kutatásfejlesztésre a közoktatásban. Ebből azonban a felsőoktatási intézményeknek alig jut valami, legtöbb pénzt a szolgáltatók nyerik el. Ezért is nagy eredmény ez a két projekt. „Forradalmi változást kívánunk elérni a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Az oktatás, a kutatás és a szolgáltatás piacán is sikeresek szeretnénk lenni” – sorolta a célokat dr. Iker János.

Milyen feladatokat jelent az oktatók munkájában a kompetencia alapú oktatásra történő átállás? Milyen mérés-értékelés alkalmazható a kompetencia alapú felsőoktatásban? E kérdésekre adtak válaszokat azok a szakértők, akik a fenti két projekt részt vevőinek tartottak előadást. Évek óta szükség lenne azon módszerek felsőoktatásban történő alkalmazására, amelyeket előadóink bemutatnak – mondta dr. Gáspár Mihály. Az oktatók többsége nincs tisztában a kompetencia fogalmával – folytatta a projekt vezetője –, ám remélhetőleg ez a képzők képzése révén megváltozik, s a közeljövőben elkezdődhet a felsőoktatási pedagógusok képzése. Dr. Iker János kifejtette: a magyar felsőoktatás jelenleg nem elavult ismereteket közvetít, az intézményeknek van elég hallgatójuk, valamint képzett és tudományosan minősített oktatóik. Az alapvető probléma a munkaerőpiac és a képzés közötti összhang hiánya – nem csupán a pedagógusképzésben. „Ma minden szakmai követelménynek megfelelően tanítunk, de ha a frissdiplomás tanítani kezd, nem tud mit kezdeni a tanulási, illetve a magatartási nehézségekkel küzdő gyerekekkel, s hadilábon áll az oktatásszervezéssel is, így azt sem tudja, hogyan motiválja a nebulókat. A multinacionális vállalatok véleménye szerint a magyar munkaerő képzett, de motiválatlan” – hallottuk. Iker János hozzátette, a projektek révén Nyugat-Európában és Amerikában már bevált módszereket kívánnak alkalmazni, a gyakorlatorientáltság jegyében. Olyan tananyagot adnak közre, amely szintézist teremt a felsőoktatás pedagógusképzése és a gyakorlat közoktatása között, ennek révén pedig az elméleti szakemberek és a gyakorlathoz közel álló kollégák jobb együttműködését szeretnék elérni. Az első előadó, prof. dr. Falus Iván hangsúlyozta, amikor kompetenciáról beszélünk, az attitűdöknek egyenrangúnak kell lenniük a tudással és a képességekkel. A kompetencia alapú oktatás abban jelenti a fordulatot, hogy az intézményeknek nem azt kell tanítaniuk, amihez megfelelő szakemberekkel rendelkeznek, hanem azt, amire a hallgatóknak szükségük van ahhoz, hogy a munkaerőpiacon „eladható” tudással bírjanak. Így az egyes intézmények sajátos arculatot, alakíthatnak ki. A következő szakember, prof. dr. Mátrai Zsuzsanna szerint tipikus reakció a felsőoktatásban tapasztalható változások idején, hogy az oktatók felteszik a kérdést: nem voltunk elég eredményesek? Ráadásul épp hogy befejeződik az egyik változás, következik is a másik. „Ha tárgyilagosak akarunk lenni, vannak objektív okok. Az egyik, hogy a felsőoktatás tömegesedett, hiszen amíg a 20. század elején a gimnáziumokban a leendő akadémikusok ültek, ma koránt sem ez a helyzet. A másik, hogy amíg korábban a tanárként végzett fiatal pedagógusként dolgozott, ma sok esetben iskolán kívül, például bankban vagy marketing területen kap állást. A hallgató számára tehát a túlélés feltétele az, ha minél több olyan dolgot tanítunk meg nekik, amelyek sok munkakörben alkalmazhatók. Ez számunkra kényszer a rendkívül gyorsan változó világban. A kompetencia cselekvőképes tudást jelent.” Mátrai Zsuzsanna felhívta a figyelmet arra, hogy az eddigi – vizsgarendszerű, egyszeri – értékelési rendszert is meg kell változtatni. Portfólió alapján történő minősítésre van szükség, amely sok tevékenység aktuális eredményeit (sikereit és kudarcait egyaránt) tükrözi.

72 millió 276 ezer 484 forint önrész nélküli támogatást nyert a Nyugat-magyarországi Egyetem hat tagkönyvtára és együttműködő partnerei a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) révén. A felek a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára által koordinált – „Tudásdepó Expressz” – A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében című – projekt keretében az oktatás hatékonyságát kívánják javítani a nyugat-magyarországi régióban. A „Tudásdepó Expressz” átfogó célja, hogy a könyvtári rendszer jobb hatásfokkal szolgálja a minőségi oktatást, a formális oktatáson kívüli képzést és tanulást, a könyvtári szolgáltatásokkal megvalósítandó olvasási és digitális kompetenciák fejlesztését. A projekt révén az intézmény el kívánja érni, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem közgyűjteményi hálózata és a közoktatási együttműködő partnerek könyvtárai hatékonyan támogassák a formális oktatáson kívüli önálló ismeretszerzést, a digitális írástudás fejlesztését, a módszertani paradigmaváltás megvalósítását, új tanulási stratégiák kialakítását, a kompetencia alapú oktatás támogatását az óvodától a felnőttkorig, szolgálva az egész életen át tartó tanulást. A pályázat egyik kiemelt célcsoportja a gyermek- és ifjúsági korosztály, amely számára a könyvtárak a korai szocializáció és az iskoláskor alatti nevelés és képzés lehetőségét teremtik meg. A könyvtári fejlesztések olyan szakmai célokat valósítanak meg, amelyek a közoktatásban és a felsőoktatásban is támogatják a kompetencia alapú oktatás eredményes megvalósítását, az egész életen át tartó tanulás képességének kialakítását. A fejlesztésekkel a távoli használatok számának emelkedése, a szolgáltatások minőségének javulása, az oktatás magasabb szintű támogatása, az erőforrások hatékonyabb felhasználása várható. A projekt 2010. április 1-től 2011. szeptember 30-ig tart. Dr. Iker János a projektnyitón azt mondta, közhely Magyarországon, de igaz, hogy a szakmai fejlesztésekhez csak pályázatok útján lehet pénzt szerezni. A pályázat egyik fő célkitűzése, hogy megtanítsa a részt vevőket az élethosszig tartó tanulásra; különféle statisztikák szólnak arról, hogy a megszerzett tudás körülbelül 60 százalékát nem formális úton szerezzük meg. Iker hangsúlyozta, egy projekt akkor lehet hatékony, ha az nem szűk szakmai csoport életére van hatással, hanem széles körben elterjed. Ez a pályázat erre tesz kísérletet, hiszen a Nyugat-magyarországi Egyetem tíz karának könyvtárán kívül egyebek mellett a szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ, 12 közoktatási intézmény, valamint más városi és régiós könyvtárak is dolgoznak benne. A projekt ráadásul 30 programot foglal magában – példátlan, hogy ennyi pénzből ilyen sok program valósulhasson meg.