%c

Az intézet tervei szerint félévente egy alkalommal egy-egy régiót hívunk vendégségbe, hogy megismerkedhessünk a Kárpát-medence minden tájegységével, az ott élő magyarok kultúrájával, művészetével, aktuális gazdasági, társadalmi kérdéseivel.

Ezen új rendezvénysorozat keretei között április 20-án elsőként a Vajdaságot láttuk vendégül. A hagyományos szabadegyetemi előadásokhoz képest Vajdasági napunk több okból is rendhagyónak bizonyult. Az aulában délután három órától este tíz óráig folyamatosan zajlottak a különféle programok. „Vajdaság a tenyerünkön” címmel nyitottuk meg fotókiállításunkat, ahol több, mint húsz vajdasági fotóművész közel 70 alkotását tekinthették meg az érdeklődők. A fotók és az újvidéki magyar televíziótól kölcsönkért félórás kisfilm segítettek a további programokra történő ráhangolódásban. A fényképek és a vetítés betekintést adtak a Vajdaság életébe, turizmusába, az ott élő emberek életmódjába.

Az újvidéki egyetemről hét lelkes egyetemistát láttunk vendégül, akik egy modern, több műfajt és művészeti ágat felvonultató performance-szal készültek, valamint két tudományos diákköri előadást is meghallgattunk. Mindezek mellett néhány gondolatban bemutatták saját egyetemi életüket, az egyetemi újságukat, és röviden beszéltek arról, hogy milyen Szerbiában magyar egyetemistának lenni.

A délután öt órakor kezdődő hagyományos szabadegyetemi előadásunk vendégei ezúttal Pásztor István, a Vajdaság Autonóm Tartomány elnöke, valamint dr. Gábrityné Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke voltak.

Az előadást követő ételkóstolón csupa ismeretlen ízzel ismerkedtünk meg, megkóstolhattuk a kajmakkal töltött párolt gombafejeket; az ajváros kenyérfalatkákat; ehettünk szalonnába göngyölt csirkemájat, illetve aszalt szilvát roston sütve. Az ízek megismerése után a nagykikindai Sírülő Néptáncegyüttes, valamint a Barlangó népzenei Együttes közreműködésével népzenei és néptáncbemutatót láttunk. Az esti táncházban pedig mindenkinek lehetősége nyílt akár lépésről-lépésre, motívumról-motívumra elsajátítani a különféle táncokat. Ezzel párhuzamosan a gyakorlottabbaknak szabad táncra is lehetőségük nyílt.

Úgy gondoljuk, hogy tartalmas és színes programot sikerült összeállítanunk erre a délutánra, hiszen sokszínű ízelítőt kaphattunk egy olyan magyarok lakta tartományról, amelyet talán kevesen ismernek igazi valójában.

Szervezőként pedig arra is törekedtünk, hogy „ne csak kérjünk, hanem adjunk is”, így az egyetemisták látogatását természetesen „informális” programok is színesítették. A hétfői érkezést követően a belvárossal és a város római kori történetével, emlékeivel ismerkedhettek meg vendégeink, megnéztük a Soproni Múzeum e témájú gyűjteményeit, sétáltunk a várfalak és bástyák mentén.

A szabadegyetem délelőttjén, főként idegenforgalmi szakmenedzser szakos hallgatókkal kiegészülve, rövid kirándulásra indultunk. Ragyogó napsütésben nyílt lehetőségünk bebarangolni a Páneurópai Piknik helyszínét és a tavaszi héricsekkel tarkított fertőrákosi kőfejtőt. Útban hazafelé pedig a nagycenki Széchenyi kastély teremszobáiban a Széchényi-család történetét, valamint a „legnagyobb magyar” életét és munkásságát bemutató kiállításokat tekinthettük meg.

Látni- és mesélnivaló azonban még a szabadegyetem kissé fáradt másnapjára is maradt. Az Erdészeti Múzeum termeiben egyetemünk selmecbányai múltjáról és diákhagyományainkról meséltünk, jártunk a gerinces állattani gyűjteményben és a Szent Borbála emléktáróban; a botanikus kertben sétálva pedig már egy vajdasági kirándulás gondolata is felmerült.

A rendezvény sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az alig több, mint két nap is elegendő volt ahhoz, hogy új barátságok, új ismeretségek szövődjenek. Az elmúlt hetek alatt az internetnek köszönhetően a távolságot és az országhatárt legyőzve megindultak a fényképcserék, közös fotóalbumokat alakítottunk ki, s már most legközelebbi találkozásunkat szervezzük.

A következő „régiós napon” a Székelyföldet látjuk vendégül, melyre ezúton is invitálunk Mindenkit!