-Miért volt fontos, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem megnyerje magának a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskolát?

-Erre több magyarázat és indok lehet, megközelítés kérdése, hogy melyiket tartjuk fontosnak. Lényeges, hogy ne csak a saját érdekeink motiválják az egyesülést. Nagy empátiával kell kezelnünk azt is, hogy a másik félnek milyenek az elképzelései, céljai, mert ha a kettõnk céljai nem találkoznak, az egyesülés pusztán adminisztratív lépés. Azt hiszem, hogy most érkezett el a lélektani, történelmi pillanat és esély, hogy ez bekövetkezzen és, hogy így következzen be. Kollégáimmal készítettünk egy anyagot, amelyben felvázoltuk azokat a víziókat, melyek mentén gondolkodtunk. Megismerve a szomszéd fõiskola elképzeléseit világossá vált, hogy ezek nem állnak távol egymástól, s ezt egyértelmûen alátámasztotta a szombathelyi fõiskola szavazása. Nyugat-Magyarországon egyelõre nincsen olyan nagy egyetem, amely a Budapest-központúságot, illetve az Tiszántúl túlsúlyában jelentkezõ aránytalanságot kiküszöbölte volna a hazai felsõoktatásban. Mi a középmezõnyben voltunk a 15.000 hallgatónkkal. A Berzsenyi Dániel Fõiskolával egyesülve, létrejön egy olyan tízkarú egyetem, amely a felsõoktatási palettát szinte teljes egészében lefedi. A 22 ezres hallgatói létszám pedig önmagában olyan bázist jelent a hozzá kapcsolódó három új karral, infrasruktúrával, amely valóban súlypontos felsõoktatási területté teszi ezt a régiót. Ez volt tehát az elsõ ok. A második az, hogy a régióban szerettünk volna maradni, mivel ennek rengeteg elõnye van. Itt elsõsorban az EU régióra gondolok és az európai pályázati lehetõségekre, regionális forrásokra. Meg kell említeni azonban, hogy a régiók különbözõ szocioökonómiai, ökológiai alapjai miatt eltérõek az igényei a felsõ- és közoktatásban. Mi a régióban ennek a jelentõs gazdasági potenciálnak is szeretnénk kielégíteni az igényeit, hiszen az itteni gyáraknak, üzemeknek, gazdálkodó egységeknek, bankoknak, szüksége van szakemberekre. De szüksége van persze a klasszikus humán vonalnak is: az iskoláknak és más közoktatási intézményeknek. Hihetetlenül jó lehetõségek kínálkoznak az új egyetem számára, hiszen campusaink végig az osztrák határ mellett vannak. A régió kitágul, a légiessé váló határokkal átnyúlhat Burgenland és általánosságban Ausztria területére is.

-Ez azt jelenti, hogy külföldi diákokra nagyobb hangsúlyal számít az egyetem?

-Ez megkerülhetetlen lesz a jövõben. Egyrész a belsõ lehetõségeink hatékonyabb kihasználása miatt, másrészt mivel Ausztriában, Bécsen kívül nincsen más egyetem ezen a vidéken. Egyszerûen könnyebb átjárni egyetemre Felsõõrbõl, vagy Kismartonból Sopronba, mint 80-100 km-t utazva Bécsbe. Ráadásul ez utóbbi drágább is. További elõny a magas tudományos potenciál, hiszen a minõsített oktatók száma csaknem 400. Olyan kutatási erõt fogunk képviselni, amely az oktatás mellett jól tudja pozicionálni a középeurópai régióban ezt az egyetemet. Sok évszázados tradíción, de szellemiségében mindenképpen XXI. századi egyetemet kívánunk létrehozni. Ezért mindenkinek, különösen a szombathelyi kollégáknak sokat kell tenni. Õk ezzel a döntéssel kifejezték, hogy a fõiskolai léttel szemben egyetemi létet akarnak. Tudjuk, hogy ehhez minõségi elõrelépésre van szükség, amit közösen biztosan meg tudjuk tenni.

-A képzési területek hogyan fognak alakulni az egyesült intézményben?

-Szombathely számára a pedagógusképzés, a neveléstudomány területén látunk kiemelkedési lehetõséget. A mostani Nyugat-magyarországi Egyetemen is vannak pedagógiai karok, de úgy gondoljuk, hogy elsõsorban a mesterképzéseket fogjuk Szombathelyre telepíteni. Nem zárom ki persze, hogy más, esetlegesen nem pedagógiai orientáltságú mesterképzésre is szükség van a mostani pedagógiai karainkon. A doktori iskolák terén kezdetben talán programokkal, késõbb önálló neveléstudományi doktori iskolát alapítva szeretnénk Szombathelyre koncentrálni. Ez a terület lenne Szombathely specifikuma, de természetesen a Bölcsészettudományi Karon, a Természettudományi Karon, s a Testnevelési és Mûvészeti Karon egyaránt igyekszünk a mesterképzést, és olyan jövõképet biztosítani, amely a felsõoktatási piacon erõssé teheti az új szervezeti egységeket.

-Három helyen folyik pedagógiai képzés. Nem okoz majd feszültséget ezek egyeztetése?

-Nem merem bátran mondani, hogy viták nem lesznek, hiszen most is vannak viták, de a viták által megy a világ elõre. A kollégák jól felmérték azt, hogy mi lesz e döntés következménye. Azzal együtt, a jövõ dönti majd el, mely képzések életképesek, és melyek nem. Ezt a jelentkezõk létszáma egyértelmûen mutatja majd. Mi arra törekszünk, hogy a kínálat jó legyen. Ha vannak is átfedések, és itt megemlíthetem a tanító szakot Szombathelyen és Gyõrben, vagy más szakokat is, az andragógiát, a testnevelés, a rekreáció szakterületeket, ezeknél szerencsére a bolognai folyamat lehetõvé teszi a szakirányokra való szétválást. Tehát például elképzelhetõ, hogy az alapot mindenki egyformán tanulja, aztán ha valaki mûvelségi területet akar váltani, akkor a gyõri hallgató a speciális területe miatt átmegy Szombathelyre, a szombathelyi pedig Gyõrbe. Az is elõfordulhat, hogy ez nem közben történik meg, hanem mindjárt az elején, amikor a mûveltségi területet ki kell választani. Ugyanezt mondhatjuk az egészségneveléssel kapcsolatos kérdésekre is. Vannak olyan területek, amelyekben Gyõr, s olyanok, amelyekben Szombathely jó. Azt mondtam a kollégáknak Szombathelyen, hogy attól kezdve, hogy a döntés megszületett, egy hajóban evezünk. Ha a hajóban levõ utasok nem jönnek ki egymással, és a civakodás során léket kap a hajó, akkor az senkinek sem jó. A Nyugat-magyarországi Egyetem eddigi hét éves integrációs gyakorlata azt mutatja, hogy okosan, bölcsen, szakmai alapon minden problémát meg lehet oldani, még ha a vita nem is kerülhetõ el. Ez maradéktalanul bebizonyosodott.

- Az egyesülés egyfelõl érinti az oktatás területét, másfelõl fontos gazdasági vonatkozási vannak. Rektor úr az utóbbi téren teljes függetlenséget igért a fõiskolának. Hogyan lehetséges ez egy integrált intézményben?

- A jogszabály lehetõvé teszi egy regionális egyetemi központ létrejöttét, amelynek ez egyfajta önállóságot jelent. A centrum önállóan végezheti - és ez is benne van az ajánlatunkban - az oktatás szervezését, a kutatásokat, és önállóan kell gazdálkodnia. Tehát az önállósággal nem csak lehetõségek nyílnak meg, hanem a kötelezettségek vállalását is szükségessé teszi. A központot rektorhelyettes vezeti majd, akinek a rektor által leadott jogköre lesz. Ha pedig ilyen jogköre van, ehhez hozzátartozik a gazdasági önállóság is. A felsõoktatási törvény szerint korlátozott, de önálló bankszámlával rendelkezik majd, amellyel mindent magukban meg tudnak, meg kell tudniuk oldani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden változatlan marad. Nyilván azért akartak valamelyik egyetemmel fúziót alkotni, mert szükségük van azokra szakmai, tudományos segítségekre, amelyek ezt a három, pillanatnyilag fõiskolai kart a lehetõ legrövidebb idõn belül egyetemi karokká emelik.

-Egy új intézménnyé alakulás szervezeti változást is von maga után. Ez a Nyugat- magyarországi Egyetem szerkezetében milyen átalakulást jelent?

-Praktikusan semmit, mert mint említettem a regionális egyetemi központ az egyetem minden funkcióját ellátja. Sopronra néhány adminisztratív feladat hárul, például hogy ezt a rendszert be kell tagolni a statisztikákba, és így tovább. Biztosan változni fog a szenátus összetétele, hiszen a 7 kar képviselete nem fogja tudni ellátni 10 kar képviseletét. Az ottani 3 kart, a HÖK-öt és az ottani nem oktató dolgozókat is képviselnie kell. A két szenátusból és a két Gazdasági Tanácsból egyetegyet kell majd létrehozni.

-Az új egyetemnek hogyan fog alakulni az arculata?

-Arculati kérdésben annyiban fog változni, amennyiben a mûködési spektrumunk változik. Az, hogy lesz bölcsészettudományi karunk, óriási lehetõséget jelent. A természettudományi karral megint más hallgatói és tudományos szférát közelíthetünk meg. 2000-ben azt tapasztaltuk, amikor a négy intézmény integrációja volt, hogy új szelek fújnak és ezek valahogy máshogyan kavarják az itteni szellemi rendszereket. Más szemszögbõl mutatják meg a dolgokat. Bejöttek a pedagógiai karok, a humán szféra, a filosz gondolkodásmód, a mûvészek az AMI-val. Bizonyos képzéseket, hozzájuk tartozó kutatási témákat, vagy valamely doktori programot elszigetelten nem tudunk mûködtetni. A természettudományi kar a kémiával, földrajzzal, biológiával közösen új mesterszakokat tud alakítani. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen irányú tudományos képzés és az ehhez csatolódó kutatási szellemiség gyökeresen megváltoztathatja az oktatói és bizonyos értelemben a hallgatói kör szellemiségét is.

-Az új intézménynek mi lesz a neve?

-Ha van már imázsunk és minden kéthétben váltogatjuk a nevünket, akkor kéthetente újra kell építenünk magunkat. Azt hiszem, hogy ezalatt a 7 év alatt a Nyugat-Magyarországi Egyetem neve itthon is külföldön is elfogadtatott. Ha megint nevet változtatnánk, akkor azokban a nemzetközi kapcsolatainkban, amelyek Ausztráliától Vancouverig, Helsinkitõl Fokvárosig húzódnak, megint magyarázkodhatnánk, hogy mi tulajdonképpen ugyanaz az egyetem vagyunk, csak új nevünk van. Ez semmiképpen sem volna praktikus. Már az elõzetes tárgyalásokon mind a két oldal elfogadta, hogy az egyetemnek Nyugat-Magyarországi Egyetem lesz a neve. Ez kifejezi azt, amirõl korábban már beszéltünk, hiszen ennek a régiónak egyik fontos szellemi és tudományos központja. Ugyanakkor a központnak utalnia kell arra, hogy a szombathelyi három kar a történelmi Savariában mûködik. Nem szeretném azonban, ha ?veszendõbe menne? a Berzsenyi Dániel név, annál is inkább, mert Berzsenyi neve híd Szombathely és Sopron között, hiszen Berzsenyi Sopronban tanult az evangélikus líceumban. Ezért javasoltam a fõiskola vezetõségének, hogy a Berzsenyi Dániel név a Bölcsészettudományi Kar nevében maradjon meg.

-Mikor fog startolni az új egyetem és milyen képzésekkel?

-A képzések nagyjából adottak az alapképzési szakokat illetõen. A mûködõ, vagy elõkészítés alatt álló mesterszakokat illetõen a NYME rendelkezik engedélyekkel. Ez alapvetõen jogi kérdés. Elõ kell készítenünk a közös Szervezeti és Mûködési Szabályzatot és ami fontosabb, hogy új alapító okiratot kell készítenünk. Ennek birtokában és a szenátusi döntések dokumentációjával fordulhatunk a miniszterhez, hogy a felsõoktatási törvény 36. paragrafusa szerint az egyesülés mellett döntöttünk. Ezután a miniszter beterjeszti az Országgyûlésnek és az pedig meghozza a döntést. Hogy ez mikor következik be részint rajtunk, részint a miniszteren múlik. Áprilisban módosítják a felsõoktatási törvényt, tehát ha ki tudjuk használni ezt a durván két, két és fél hónapot ennek a dokumentációegyüttesnek a kidolgozására, és be tudjuk terjeszteni, akkor jövõre megalakulhat az intézmény. Az összecsiszolódásra bizonyára szükség lesz átmeneti, talán egy éves idõszakra. Ez azt jelenti, hogy 2008-at már egységes intézményként fogjuk kezdeni.