A történet szerint, Róma végnapjaiban elárasztotta a Birodalmat, a fórumokat a vajákosok, kuruzslók, jövendõmondók hada...

Miközben Róma régi istenei lehanyatlottak, szétporladtak: a Chistianusok, a keresztények fája lassan gyökeret vert... E bomlás-átalakulás közben voltak a napjai az olcsó csodáknak...

A mai nehéz-vajúdó korban sohasem látott-tapasztalt keletje van ismét a csodának. A kuruzslók, vajákosok, jövõbelátók, mindenféle ufológusok, álasztrológusok és grafológusok aranyideje ez a mai: kaszálnak is bõségesen...

A tömegtájékoztatás is ontja, terjeszti, népszerûsíti az áltudományt: a nulladik típusú találkozások országa lettünk. Erre van igény - mondják.

Az értékeiben ingatag, egzisztenciájában, létében veszélyeztetett, a jövõben nem igen bízó ember menekül a csodához, a természetfölöttihez. Csodát vár, csodát lát, csodát akar, befizet a csodára, néha nem is keveset. És tûri hogy átverjék, megvezetgessék, annyira hinni akar szegény, hinni valamiben, akármiben. Hinni a csodában...

Sopronban, ebben az unalomig és fukarságig józan polgárvárosban, a 90-es évek elején mintegy ezer ember várta az elõre beharangozott csodát, Jézus Krisztus megjelenését a Lõvérekben, a Villa-soron. Néhányan aztán elmondták, hogy nekik megjelent. Külön nekik, privátilag.

Halandók, embertársak, magyarok! Isten - ha hiszitek - bennünk lakozik. Az Élet, a Gondviselés maga a csoda, másutt hiába keresgéltek.

A csoda nap-nap után megtörténik velünk, Veletek.

Megtörténik csendben, talán már észre sem veszitek, ebben a mai zajos csodavárásban.