címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
50 éve halt meg a Magyaróvári Gazdasági Akadémia első dékánja, Groffits Gábor /1880 - 1957/

1880. március 21-én született Tótmegyeren /ma: Szlovákia/. Felvidéki polgári családból származott. Apja, Groffits Ármin vasúti építészmérnök volt Nyitra megyében. Oklevelét a Budapesti Műegyetemen szerezte, ahol 1905-ig a vízépítési tanszéken volt tanársegéd. Még ugyanebben az évben Németországban a Berlin melletti Charlettenburgi Műegyetem munkatársa lett. Itt és később Lipcsében a vasbeton építésztechnikát tanulmányozta, tervezője é kivitelező mérnöke volt három éven keresztel a legnevesebb vasbeton építési vállalatoknak.

Németországból hazatérve 1903-ban Keszthelyre került a Gazdasági Akadémia Műszaki Tanszékére rendes tanári kinevezéssel. 1914-1918 között katonai szolgálatot teljesített.

Irodalmi munkásságának egyik legjelentősebb, először 1913-ban megjelent Gazdasági építészet dióhéjban című írása. Könyvében kiemelten foglalkozik a gazdasági majorok, - ezen belül a magtárak, különféle istállók, ólak és trágyatelepek - szakszerű kialakításával. A könyv részletesen ismerteti a zárt gazdasági udvarok, majorok épületeinek az elhelyezését. A gazdasági építészetről szóló kézikönyve a mezőgazdasági szakembereknek hasznos segítséget jelentett.

Az 1920-as évek végétől bekapcsolódik, a Magyar Rádió gazdasági előadásaira, az ott elhangzottakat a Földművelésügyi Minisztérium nyomtatásban is megjelentetett.

1930. október 17-tő1 a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója lett. A kutatómunka lehetőségeinek biztosítását és a tanszékek elavult felszereléseinek korszerűsítését szívügyének tekintette. Az akadémiai tanárok legjobbjai között tartották számon. A mezőgazdasági építészetről írt tankönyvei több kiadást megértek. Az országos szakoktatási értekezleten a tankönyveket úgy emlegették, mint az akadémiai tanárok tudományos munkásságának egyik legkiemelkedőbb eredményét. Mint a szövetkezeti mozgalom híve - Újhelyi Imre professzorral - létrehozta az Agrária Termelő Iskolaszövetkezetet.

Előbb csak a baromfitenyésztői csoport működött, majd 1934-ben a helyi és a környékbeli gyümölcstermesztés előmozdítására gyümölcsfa - ápolási és védelmi osztályt létesítettek. Mindkét osztály foglalkozott az értékesítés szervezésével is.

Groffits szerkesztője volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület /OMGE/ lapjának, illetve a "Köztelek" építészeti rovatának. A lapban éveken át számtalan cikke jelent meg. Többnyire az építészet és a mezőgazdasági termelés, valamint az ipar kapcsolatát elemezte. Részletesen foglalkozott a szemestermény-tárolókkal, gazdasági útépítéssel és az utak üzemi fenntartásával. Mint felsőházi tag 1936-1944 között az országgyűlésen többször is interpellált a mezőgazdasági felsőoktatás javítása érdekében. Ugyancsak oktatási reformtervet dolgozott ki a kétlépcsős oktatás bevezetésére, ami sajnos elmaradt. 1940-ban az OMGE, "Buday Barna" emlékdíjat neki ítélte oda, elismerve a mezőgazdasági szakoktatás kiépítése és fejlesztése terén kifejtett több éves fáradhatatlanul munkásságát. 1942-1943. tanév végén a Kultúrtechnikai Tanszékre főiskolai nyilvános r. tanári kinevezést kapott.

A Földművelésügyi Minisztérium 1942 őszén kiadott rendeletei között hatályba lépett a Mezőgazdasági Főiskolák szervezeti szabályzatának módosítása, melynek eredményeképpen 1943-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia első dékánválasztó ülésén az eddigi igazgatót Groffits Gábort dékánná választották meg. A miniszter által megerősített tisztségben 1945-ig dolgozott, amikor az akkori vezetés munkahelyének elhagyására kényszerítette. Családjával Keszthelyre költözött. Két évig a helyi kisiparosok szövetségétől kapta szerény nyugdíj járadékát. 1947-ben a Keszthelyi Akadémia vezetői megkeresték és felkérték a Kultúrtechnikai Tanszék vezetésére, ahol végleges nyugállományba vonulásáig, 1949-ig dolgozott. 1957. március 19-én 77 éves korában halt meg Keszthelyen.

Életpályája méltán gazdagítja a hazai mezőgazdasági építészet nagyjainak sorát.

Mint óvári gazdásznak /1943-1945. években/ szerencsém volt Groffits Gábor dékán úr előadásain és gyakorlatain részt vennem. Ezúttal szerény soraimmal emlékezem meg a nagyszerű professzorról, kiváló oktatóról.