%c

Báder Ernő 1947. szeptember 15-én született Mosonmagyaróváron. Általános és gimnáziumi tanulmányait is itt végezte. 1967. őszén felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem Keszthely, Mezőgazdaságtudományi Karára, Mosonmagyaróvárra, ahol okleveles agrármérnöki diplomát szerzett 1972-ben.

1972-1973-ig a csényei "Egyetértés" MgTSz-ben gyakornok, majd főállattenyésztő. 1973-76 között a Szombathelyi Állami Tangazdaság törzsállattenyésztője. Utána 2 évig a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola szaktanácsadó genetikusa. 1978-1980 között genetikus a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalatnál. 1980-ban kerül vissza az Alma Materba, és ebben az évben megszerzi egyetemi doktori fokozatát. Kezdetben tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs, egyetemi adjunktus, egyetemi docens, majd 2000-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának professzora lett. Időközben 1996-ban PhD fokozatot szerzett és 1999-ben habilitált a Pannon Agrártudományi Egyetemen. 1997-ben a Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék tanszékvezetője. A szarvasmarha-tenyésztés című tantárgy vezető oktatója. Aktívan részt vett a PhD képzésben, kilenc PhD hallgató témavezetője. A szarvasmarha-tenyésztés mellett ebben a képzésben még az állatvédelem című tárgy gondozója. Az oktató munka szerves részeként mindig fontos volt számára a hallgatókkal való kapcsolattartás, foglalkozás. Ezt bizonyítja munkássága során a különlegesen nagyszámú (144) diplomadolgozatos hallgató konzulensi feladatainak ellátása.

Kutatási témái a genotípus-környezet interakció, az életteljesítmény, élettartam, termékenység, küllem, kondíció, növekedés-fejlődés, de legfőképpen a szarvasmarha másodlagos értékmérő tulajdonságainak kutatása. Publikációi is ezekből, a témakörökből íródtak, számuk több, mint 300. Nem szakadt el a gyakorlattól, ezért mindig első helyen állt a szakemberek számára hasznossá válható népszerűsítő közlemények megjelentetése.

Emlékezetes évfolyam-felelős volt, ajtaján gyakran kopogtattak végzett diákjai, akik segítségért vagy csak beszélgetni jöttek. Hivatásszeretete, hallgató centrikussága, segítőkészsége nem felejthető és példaként állhat előttünk. Olyan embertől búcsúztunk a hideg, esős januári napon, aki után értékek maradtak vissza, amelyek mindannyiunk öröksége. Korai halála fájdalommal tölti el kollégáit, a hallgatókat, ismerősöket.

Mosonmagyaróvár, 2007. március 27.