Volt apáczais hallgató. Igen, ez nekem szól.

Néha elgondolkodom. Volt idõ, amikor Tanítóképzõnek hívták, aztán tagja lett az Egyetemnek, majd a neve is megváltozott. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar. Csak így. Máskor nem azon töprengek, mi volt vagy mi lett a neve, egyszerûen csak emlékezem. Az itt eltöltött évek jelentenek nekem valamit. A társak, a kapcsolatok, az élmények.

A viszontlátás élménye meghatározó. Jókedvében az ember ilyenkor olyan neszt szeretne valahogy elõidézni, amilyet a harmat tud létrehozni, ahogy Tamási Áron írja. Hallhatatlant, de mégis örömhordozót.

Az örömteli együvé tartozás élményét az arcokon látni. Kedves tanárunkra figyelve, vagy a régi fényképeket nézve.

Minden VAHE-s rendelkezik egy rendhagyó leckekönyvvel, amiben évente egy-egy aláírás kerül a zenés-táncos szemináriumhoz. A hûség leckekönyve. "Minden részlet együttéve sem teheti ki az egészet" (Füst Milán). Bár az itt eltöltött évek nem jönnek vissza, de ez a rendezvény kiválóan alkalmas arra, hogy a közös múltat néhány óra erejéig közös jelenné próbáljuk tenni. Végül is a TK-s életérzés TK-s életérzés marad: jövõre is itt leszek!