IV. éves közgazdászhallgató vagyok Sopronban. Ha idõm engedi, kezembe veszek egy könyvet és olvasok. VERSEKET. Csupa nagybetûvel írtam, mert az én életemben olyan helyet foglalnak el, hogy kijár nekik ez a megtiszteltetés. Miért kötõdöm ennyire a versekhez? A válasz egyszerû: "A verseket olvasó és szeretõ ember, keresõ. Keresi másban a hangját, a szavait, az arcát, hogy társra leljen."

Így talán magától értetõdõ, hogy tagja lettem a szülõvárosomban, Kapuváron mûködõ Versmondó Stúdiónak. 2005 októberétõl pedig a stúdió vezetõje lettem. Számomra ez megtiszteltetés, kihívás és egyben egy kicsit küldetés is. Szeretném megszerettetni a verseket kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Ma már nem túl "divatos" hobbi az olvasás a fiatalok körében, ezért nekem az a célom, hogy egy kis reklámot csináljak az olvasásnak, és fõleg a verseknek.

Kapuváron a városi rendezvények, mûsorok, megemlékezések állandó résztvevõi vagyunk. De kaptunk már a környezõ falvakból is meghívásokat.

Egyszer egy színész azt mondta nekem, hogy a vers a lélek vitaminja. Én is ezt vallom. Úgy gondolom, a mai világban nagyon sok ember, gyerek szenved ebben az értelemben vett vitaminhiányban. Rajtuk szeretnék segíteni. A megoldás mindenki könyvespolcán megtalálható.

Egy szabály van, ez az én szabályom: a verset nem kell keresni, a vers megtalál Téged!