%c

IV. éves közgazdászhallgató vagyok Sopronban. Ha időm engedi, kezembe veszek egy könyvet és olvasok. VERSEKET. Csupa nagybetűvel írtam, mert az én életemben olyan helyet foglalnak el, hogy kijár nekik ez a megtiszteltetés. Miért kötődöm ennyire a versekhez? A válasz egyszerű: "A verseket olvasó és szerető ember, kereső. Keresi másban a hangját, a szavait, az arcát, hogy társra leljen."

Így talán magától értetődő, hogy tagja lettem a szülővárosomban, Kapuváron működő Versmondó Stúdiónak. 2005 októberétől pedig a stúdió vezetője lettem. Számomra ez megtiszteltetés, kihívás és egyben egy kicsit küldetés is. Szeretném megszerettetni a verseket kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Ma már nem túl "divatos" hobbi az olvasás a fiatalok körében, ezért nekem az a célom, hogy egy kis reklámot csináljak az olvasásnak, és főleg a verseknek.

Kapuváron a városi rendezvények, műsorok, megemlékezések állandó résztvevői vagyunk. De kaptunk már a környező falvakból is meghívásokat.

Egyszer egy színész azt mondta nekem, hogy a vers a lélek vitaminja. Én is ezt vallom. Úgy gondolom, a mai világban nagyon sok ember, gyerek szenved ebben az értelemben vett vitaminhiányban. Rajtuk szeretnék segíteni. A megoldás mindenki könyvespolcán megtalálható.

Egy szabály van, ez az én szabályom: a verset nem kell keresni, a vers megtalál Téged!