%c

A Rák-patak a távoli Alpok hómezőinek leheletét hozza a Fertő-menti síkságra. Valaha - mondják - pöttyös pisztrángoktól tarkállott a kis hegyi patak. Fölöttünk a Nándor-magaslat, a Klastrom-hegy, odébb a Sánc-hegy, erdők koszorújában.

Bánfalva ősrégi lakhely a Soproni-hegység északi lejtőin. Hajdani kelta település, római villa maradványait fordította ki a régészásó a Mária Magdolna templomnál.

A középkorban Zaun vagy Zovány néven emlegették, 1291-től Sopron birtoka. Lassan - mint az egész környék - elnémetesedik: a 15. században már Wandorf-nak hívják, majd e névből a magyar reformkor Bánfalvát csinál.

Míg városaink középkori építészeti alkotásai jórészt áldozatul estek a történelem viharzásainak, csupán töredékeiben, torzóként hagyatkozva a jelenre, addig az évszázadokban megbújó kis falusi templomok megőrizték - egyszerűbb, rusztikusabb kivitelben a román kort és a gótikát a Kárpát-medencében. Jobbára a védettebb Észak és Nyugat-Magyarországon, a Balatonfelvidéken és Erdélyben maradtak épségben ezek a kis középkori falusi templomocskák, melyek páratlan hangulatát, rejtőzködő szemérmes szépségét mostanában kezdjük igazából értékelni.

Az Árpád-kor magyarországi építészetének egyik megbúvó gyöngye a kis bánfalvi Mária Magdolna templom. Kőfallal kerített kert közepén áll a templomocska, a kertben dércsípte fű, öreg diófa, pár puszpángbokor. A templomfalak mellett süppedt sírkövek, alig olvasható már a gót betűs írás rajtuk.

Belépve az ajtaján béke, a hajdani csendes zsolozsmák emléke lengi át a parányi templomot. Az északi falon két freskótöredék a 15. századból: a Háromkirályok és Krisztus és apostolai. A kis templomhajó déli felén gótikus kő szószék áll, a másik oldalon kora gótikus keresztelőmedence. A szentély fölötti bordázott boltozaton 1472-es évszám. A szentély felőli részen még egy festménytöredék: pásztorbotot tartó püspök. A szakemberek a 12. századinak tartják - egyidősnek a templommal. Az oltár mögött római villa fűtőberendezésének maradványai. A kisméretű, faragott kőtorony a nyugati homlokzat közepén emelkedik, a csúcsán kőgomb, azon zászlós vaskereszt, a datálás: 1748. A szentély oldalához egy kis sekrestye tapad.

A volt karmelita templom és kolostor magas dombon áll, a helyiek hegyi templomnak is nevezik. A pálosoknak készült a 15. században. (ez az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, boldog Özséb alapította a 13.század második felében.)

A pálosok kolostora 1495-ben épült, azonban a Bécs elleni 1532-es hadjárat során a törökök feldúlták, s csak 1643-ban állították helyre, amikor is a pálosok visszatelepültek Bécsújhelyről. (1643 és 1786 között Bánfalva a magyarországi pálos rendtartomány noviciátusa volt.) 1786-ban II. József a pálos rendet is feloszlatta. A kolostorból helyőrségi kórház lett, a templom pedig 1827-ig üresen állt, amikor a katolikusok megvásárolták és rendbehozták. A karmelita apácák 1892-ben költöztek a kolostorba, mely jelenleg még szociális otthon. A faluból gyönyörű kőkorlátos barokk lépcső vezet a templomhoz, melyet a 18. század közepén 14 szoborral díszítettek. Egy kivételével megtalálták, restaurálták őket, és 1980 óta ismét az eredeti szépségében látható a lépcső. A szobrokat ismeretlen mesterek alkották, fertőrákosi puha mészkőből. Ezek az egyenként átlagos művek összhatásukban valami egészen gyönyörű együttest adnak.

A hősi temetőben a két világháború több mint ezer, - zömében katona - áldozata nyugszik a hegyoldalban, egyenesderekú fenyők tövében. Elöl az első világháborús katonasírok, kőkeresztek erdeje végtelennek tetsző sorokban. A legtöbbjük magyar, de vannak itt eltemetve osztrákok, lengyelek, bosnyákok... Külön parcellákban az orosz hadifoglyok sírjai. Majd egy negyedszázad és újabb háború és újra sírok... Magyarok, németek, a szovjet katonák csillagos sírkövei és tömegsírok: Sopron 1944-es bombázásnak többszáz áldozata nyugszik alattuk.