%c

- Az első kérdésem most is ugyanaz lesz, mint amikor hallgatóink nyelvi képzésének támogatására 10 millió Ft-ot ajánlottál fel: Miért?

- Több okból. Először talán az időszerűség okán, akkor a nyelvtudás hiánya volt szembeötlő, és gyors pótlásra szorult ez a készséghiány. Most, a Bolognai-folyamat általánossá válása idején, az egyetemi képzés legfelsőbb szintje, a PhD-képzés hozhat jelentős változást. Ezek a változások az egyetemi képzés színvonalát emelhetik, a külföldi kapcsolatok minőségét, élővé tételét javíthatják, és hatással lehetnek a kutató egyetemek kialakítására. Ezeken túl segíthet a PhD-képzés abban, hogy az egyetemek szervesebb kapcsolatokat építsenek ki és tartsanak fenn azzal a gazdálkodói körrel, ahol hallgatóik elhelyezkedését remélik. Olyan mértékűek a felsőoktatási intézményeket érintő kihívások, hogy a mai, gyors és jelentős változásokra jól képzett, minősített oktató-kutató réteg kinevelése lehet a válasz. Maguk az egyetemek, saját források és állami források híján nem képesek kellő számú nappali PhD-hallgató ösztöndíjának előteremtésére, itt segíthetnek a gazdasági szereplők, akár olyan áron is, hogy kutatási témák megadásával párosítják az ösztöndíjak folyósítását. Ez a folyamat egyben új szemléletű megközelítésre is módot ad, és kevésbé lesznek az egyetemek ún. elefántcsont-toronyban működő bezárt intézmények és javulnak gazdasági kapcsolataik.

- Véleményed szerint mi a jelentősége a PhD-képzésnek a társadalom, az egyén és az intézmény szempontjából?

- A társadalom számára az új körülmények az jelentik, hogy egy adott korosztályból, mintegy 45%-os arány vesz részt a felsőoktatásban. Ebből - az egész korosztályra vetítve, - mintegy 15-20% a master-fokozatú képzésben folytathatja magasabb szintű tanulmányait. A PhD-képzés erre épülően, mint elitképzés jelenik meg, és ez a képzési forma nyújtja azokat a lehetőségeket a fiataloknak, hogy kutatóvá, oktatóvá váljanak, ezen munkák alapjaival megismerkedjenek, látókörük ehhez az igényszinthez igazodjon.
Ez a réteg jelentheti azt a bizonyos "mozgó" kapcsolatot az egyetemi, közintézményi és gazdasági szféra között, részben a személyi átjárhatóság megteremtésével, részben innovációs készségével és a fiatal korból adódó empátiája révén.
A társadalmi "hálózatosodás" ebben az értelemben is elkerülhetetlen, és a PhD-képzés ennek a folyamatnak fontos gerjesztője.
Az egyén számára mindenképpen előrelépési lehetőséget jelent, egyfajta alkalmassági próbát, melynek során megismerkedhet képességei határaival és kialakíthatja későbbi karrierjének alapjait. Ha úgy tetszik: "iskola, magasabb szinten". Az intézmény számára a PhD-képzés a szükséges fiatalítás, az elkerülhetetlen minőségfejlesztés, és jövőépítés záloga.

- Úgy tudom, hogy az általad felajánlott ösztöndíjat elnyerő PhD-hallgató kutatási témájára is tettél javaslatot. Mi lesz ez a téma?

- A téma a hazai élelmiszer-termékpályák elemzése három állati termékpályán, a sertéshús, a baromfihús és a tejtermékek körében. A választás oka, hogy a hazai termékpálya-veszteségek közel 1/3-át teszik ki a forgalomba kerülő értéknek. A magas veszteség okai igen különbözőek, közrehatnak az adatszolgáltatás és -kezelés gyengeségei, a fekete- és szürkegazdaság kiterjedtsége, a termékpályautak gyenge szervezettsége, a kapcsolati rendszerek összehangolatlansága. Ehhez a vizsgálandó témához tartozik a termékek innováció-tartalma, a konyhakész és kényelmi termékek térnyerése, a termékek helyettesíthetőségének változása.
Összefoglalva: a termékpálya integrációk hiánya, kiépítésük lehetőségei, tartama, a szükséges elektronikus adatcserék és magasabb szintű vertikális kapcsolatok létrehozásának nehézségei, felgyorsításuk lehetőségei.

- Bizonyára olvastad Bokros Lajos felsőoktatással kapcsolatos "reformcsomagját". Mi a véleményed róla?

- Ambivalens érzésekkel olvastam a tanulmányt, és őszintén megmondva, többször újraolvastam. Igazságok és részigaz-ságok olyan halmazának érzem, ami mégsem nyújt megoldást a felsőoktatás mai bajaira, illetve csak részmegoldást nyújthat. Hiányzik belőle a társadalom, és az érintett intézmények általános állapotának, "lelki egészségének" figyelembevétele. A felsőoktatás - véleményem szerint - nem bír ki sokkoló változtatásokat, vagy ha igen, nagy társadalmi veszteséggel. Eddigi, az intézmények életét illető ismereteim alapján a megfontolt, lassú, folyamatos haladást látom szükségesnek. A mérsékelt ütem mellett a minőség javítása érdekében szükséges kényszerek is jobban érvényesíthetők. Nagy a veszélye annak, hogy az ún. "reformcsomag" által képviselt gondolatsor érvényesítése kiszorítja a felsőoktatásból a kevésbé tehetőseket, az anyagilag segítségre szorulókat. Sajnos, a mai társadalom szolidaritásérzete és a sokat emlegetett felzárkóztatáshoz kiépített intézményrendszer nem biztosítja a tehetséggondozás feltételeit. Az anyagilag szerény lehetőségekkel bíró családok gyermekei számára sokat romlottak az egyéni érvényesülés lehetőségei, és ezt nem fogadhatja el egy olyan ország, ahol a ma vezetőként dolgozók mind részesülhettek az ingyenes és magas szintű felsőoktatás áldásaiban.

- A közelmúltban írásod jelent meg a GAZDÁLKODÁS című agrárökonómiai folyóiratban a felsőoktatás jelenlegi állapotáról. Úgy látom, hogy a színvonal alakulásával nem vagy igazán elégedett. Mik a gondok, és miben látod a javítás lehetőségét?

- A színvonal alakulása - úgy gondolom - részben törvényszerű a tömeges képzés okán. Ugyanakkor meg kell említeni - és ezt kifejtettem a hivatkozott cikkben -, hogy nem általában romlik a hazai felsőoktatás minősége, hanem nőnek a végzősök közötti tudásbeli különbségek. A végzettek felső decilise imponáló szakmai felkészültségről, prezentációs készségről, vitakultúráról, nyelvtudásról tesz bizonyságot, míg a leggyengébb két decilis esetén nem volna szabad a diplomát kiadni. A lehetséges minőségjavító intézkedéseket a legjobb gyakorlat megismerése, elsajátítása; a legfontosabb szaktárgyakra kétnyelvű oktatása; az agrárium széles területeire kiterjedő diverzifikált képzés megteremtésében, kiépítésében látom azzal, hogy az alapképzés cél- és eszközrendszerét piaci alapon kell megszervezni.

- Tagja vagy a Nyugat-Magyarországi Egyetem Gazdasági Tanácsának. Hogyan tudja ez a testület segíteni az intézmény tevékenységét?

- A Gazdasági Tanács a Szenátus melletti tanácsadó testületként működik, így tényleges döntéshozói hatáskörrel nem bír. Eredményeink elsősorban a szemléletmód változtatásában érhetők tetten, hiszen a gazdálkodói szférából érkező szakemberek piaci megközelítésben és állandó méréskényszerben élnek, s ezt az elvet hozzák be az egyetem falai közé. Jót tesz ez az együttműködés a most folyó PPP-programok esetében, a színvonalasabb, következetesebb előkészítés és bonyolítás, vagy az egyetem által alapított gazdasági társaságok működési feltételeinek kialakítása során. Szeretném, ha a Gazdasági Tanács abban is előrelépést érne el, hogy a belső kontrolling rendszer, az egyetem forrásainak felhasználása jobban mérhető és érthető legyen az érintettek számára. A most zajló egyetemi beolvadás, az új szabályzatok elkészítése és a leendő nagyméretű egyetem vagyoni, gazdálkodási helyzetének áttekintése és feladatainak meghatározása könnyebb a Gazdasági Tanács észrevételeinek figyelembevételével.

- A közelmúltban - több mint négy évtizedes sikeres pályafutást követően - nyugdíjba mentél. Ez azonban csak formális, hiszen egyidejűleg létrehoztad a "Markovszky Ingatlan Zrt"-t. Mivel foglalkozik ez a vállalkozásod?

- Nem vonultam nyugdíjba, de elhagytam a közismert és részben általam létrehozott CSOPAK Szövetkezeti Részvénytársaságot, ahol 15 évet töltöttem vezérigazgatóként. A CSOPAK Rt. története is bizonyítja, az elmúlt 15 év hazai piaci változásait, az átalakulás nagyságrendjét.
A Markovszky Ingatlan Zrt. elsősorban kereskedelmi üzletközpontok építésével, ingatlanfejlesztéssel foglalkozik. Működési területe a Dunántúl. Eddig öt üzletközpont épült fel a társaság szervezésében és most zajlik Százhalombattán és Mosonmagyaróváron a hatodik-hetedik szervezése. Óváron a kórházzal szembeni területen - remélem - a jövő évben már az egyetem oktatói, hallgatói, mint elégedett vásárlók jelenhetnek meg.
A társaságcsoport az előzőeken túl ipari-logisztikai ingatlanok kezelésével, bérbeadásával is foglalkozik, de ezt a tevékenységét kizárólag Veszprémben és Veszprém környékén folytatja.
A Ceres (győri) Sütőnél, mint igazgatósági tag és közvetett kisebbségi tulajdonos veszek részt a vállalat életében.

- Ugye ezután is számíthatunk az eddig megszokott "aktivitásodra", hisz nélküled elképzelhetetlen a záróvizsgáztatás, de az alkalmanként meghívottként tartott előadásaid is pótolhatatlanok lennének!

- Természetesen nagy örömmel veszek részt az éves záróvizsgákon, számomra ez egy lehetőség, hogy megismerjem az egyetem oktatói tevékenységének eredményeit, és lássam a frissen végzettek tudását, rátermettségét, aktivitását. Ebben a tekintetben az egyetemnek, illetve a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karnak nincs szégyenkeznivalója, tennivalója viszont annál több, hiszen a következő években a felsőoktatásba kerülők létszáma jelentősen csökken, azaz meg kell harcolni a hallgatókért, főképp a jó képességű hallgatókért. Ehhez pedig a felsőoktatás színvonala kapcsán kifejtettek megvalósítása nélkülözhetetlen. Azért is örömteli a részvétel ezeken a találkozásokon, mert az Óváron végzettek hagyományosan összetartanak, figyelik egymás tevékenységét a különféle életutakon, és mondhatom, drukkolunk kollégáink sikeréért. A különféle előadásokat azért vállalom örömmel, mert ugyancsak kapcsolati lehetőséget jelentenek az itt tanuló fiatalokkal. Ezek az előnyök kölcsönösek, nemcsak a fiatalok tanulnak tőlem, én is folyamatosan tanulok tőlük.

- Már-már sztereotípia, de befejezésül minden interjúalanyomat arra kérem, hogy beszéljen a családjáról és a jövőbeni terveiről. Te sem lehetsz kivétel.

- Abba a korba értem, amikor a gyermekeink is felnőttek, így arra vagyok büszke, hogy Eszter lányom egy nemzetközi ügyvédi irodánál végez sikeres jogi tevékenységet, Kata a nemzetközi idegenforgalomban jeleskedik, Tamás pedig az egyetem befejezésével van elfoglalva. Céljaimat illetően szeretném a CSOPAK Rt-től történő távozásomat követően kiépített társaságok tevékenységét stabilizálni, alapjait hosszú távra lerakni.
Társadalmi tevékenységeimet pedig legalább az eddigi szinten folytatni, és ebben kiemelkedő szerepe van a mosonmagyaróvári karon folytatott mindenfajta munkálkodásomnak.

Kedves Vezérigazgató Úr! A magam és lapunk Szerkesztő Bizottsága nevében köszönöm az interjú lehetőséget és azt, hogy anyagilag is támogatod az intézményünkben folyó különféle képzéseket. Gratulálunk eddigi eredményeidhez és új vállalkozásodhoz is sok sikert kívánunk!