címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
Aki két hazában is próféta...
A közismert szólást - senki sem próféta saját hazájában - alaposan megcáfolta Józsa László okleveles erdőmérnök, a Forintek Kutatóközpont emeritus professzora, akit mindkét hazájában - itthon és Kanadában egyaránt - a faipari kutatás elhivatott prófétájaként tisztelnek.
Bemutatása a Vivat Academia olvasóinak azért aktuális, mert Vancouverben június 14-16-ig ünneplik az egykori soproni egyetemisták a kanadai University of British Columbiára érkezésük 50. évfordulóját.

Ágfalváról indult hosszú vándorútjára a Győrben érettségizett fiatalember az akkor másodéves erdész bátyjával, s természetes volt számára, hogy csatlakozik testvéréhez tanulmányaiban is.

1961-ben végzett a Soproni Divizió tagjaként, s mint legtöbb társa, ő is a kanadai őserdőben kezdte pályafutását, fatömeg becsléssel és vágásterületek felmérésével foglalkozott. Jó munkája eredményeként hamarosan faanyagvizsgáló technológusként alkalmazta a Columbia Cellulose Company, majd a vancouveri egyetem, ahonnan tovább ívelt karrierje a Western Forest Products Laboratory-hoz, illetve a Forintek Kanada kutatóközpontba, ahol a mai napig is végzi kutatásait. 35 éve vizsgálja a különböző erdőművelési eljárások (gyérítés, nyesés, műtrágyázás, stb.) hatásait a fa termelésére és minőségére vonatkozóan. Munkája során a fák évgyűrűiből próbált és próbál messzemenő következtetéseket levonni a fák növekedésére, s a növekedésük idején ért hatások megnyilvánulásaira. Az évgyűrű szerkezetet tekinti a fák leginkább jellemző sajátjának. Kísérletei közül kiemelhető a fa juvenilis és érett anyaga közti minőségi különbség tanulmányozása is.

Több mint 150 tudományos és ismeretterjesztő cikk szerzője, s számtalan előadás is fűződik a nevéhez, melyeket elsősorban erdészeti szakembereknek tartott - kutatási eredményei ismertetésével - Kanada több tartományában. Azonban nemcsak szakembereknek, hanem iskoláknak, egyetemeknek, tanítóknak és érdeklődő felnőttek csoportjainak is szívesen adott elő erdészeti, s faipari témákból. Előadásait mindig a saját maga által szerkesztett segédeszközökkel és rajzokkal szemlélteti. Ilyen például a Rubik-kockára emlékeztető, faszerkezetet bemutató szemléltető eszköze, melynek segítségével, s közérthető, élvezetes stílusával még e sorok írójával is sikerült megértetnie a tőle oly távol álló szakmai ismereteket. Kanadai barátainak elbeszéléseiből tudjuk, hogy lebilincselő előadásait ötletes példákkal, s néha "agyat csiklandozó" viccekkel tette még élvezetesebbé és magát híressé.

Amikor nem kutatott, nem adott elő, nem szervezte a magyar közösség programjait, nem művészeti tevékenységet folytatott, végigjárta a világ famatuzsálemeit, s azt tanulmányozta, hogyan voltak képesek eddig élni és összehasonlította őket az emberi lét és méret elenyészően kicsiny voltával. Sokszor megállt a facsodák körül, hogy gondolatban újra átélhesse a korokat, évszázadokra, néha évezredekre emlékezhessen. Adatokat gyűjtött a legnagyobb és legöregebb fákról, s kiadott róluk egy ismertető leírást színes képekkel illusztrálva, "Kanada és a világ fa-bajnokai" címmel. Adatgyűjteményében olvashatunk a tüskéstobozú fenyő (Pinus longaeva) 5000 éves egyedéről, mely a világ legöregebb fája, bemutatta a világ legnagyobb élő fáját, a mammutfenyőt (Sequoiadendron gigenteum) is. Adatokat közölt Kanada legöregebb fáiról, az 1600 éves sárga ciprusról (Chamaecyoaris nootkatensis), az 1307 éves duglaszfenyőről (Pseudotsuga menziesii) és több más fafaj nagyjairól. Fényképpel illusztrálta az egyik legtermékenyebb faállományt, mely évente 23 köbméter faanyaggal gyarapodik hektáronként. Szakmai érdeklődésétől hajtva meglátogatta Kaliforniában a tüskéstobozú fenyő, és Columbiában (Dél-Amerika) a gyorsan növő eukaliptusz termőhelyeit is.

Józsa László tudományos pályája során annyira megszerette a fa egyedülálló tulajdonságait, hogy művészi hajlamait is szolgálatába állította. Művészi érzékét kiélve a fákat először festményein örökítette meg valósághű ábrázolással. (Említést érdemel, hogy a Kanadában végzett 5 évfolyam tablói közül négyet ő festett, láthatóan kiváló eredménnyel.) Később, a farostok tanulmányozása folytán a fafaragás technikájával kísérletezett eredményesen. E tevékenységét nagyban elősegítették az erdélyi látogatásai alkalmával megismert székely kapuk és kopjafák. Megszállott fafaragóvá vált. Kertje bejáratát az erdélyi tradícióknak megfelelő motívumokkal faragott kapu díszíti. Szépen gondozott virágos kertjében ízlésesen elhelyezett kopjafák fogadják a látogatót. Legnagyobb műve az 1992-ben sárga ciprusból faragott teljes nagyságú székely kapu, melyet a vancouveri magyar közösség Hungarian Festival nevű rendezvényére állítottak fel ideiglenesen, s melyet később az UBC Erdészeti Tudományok Központja előtt helyeztek el véglegesen, 2001-ben. A soproni egyetemisták befogadását jelképező kapu újraavatását is tervezik a júniusi évfordulós ünnepen. Megható a gyönyörű alkotás homlokzatán az angol nyelvű, de magyar szívet sejtető felírat: "A mi jövőnk, tradícióban gyökeredzik.", illetve a négy nyelven - közte magyarul is - olvasható köszöntés: "Isten hozott!"

Másik nagy műve a Calgary-ban (Alberta Tartomány) felállított 4 méter magas kopjafa, melyet az ottani magyar közösség megbízásából faragott a város fennállásának 100 éves évfordulójára. A csodálatos faragvány motívumai is figyelemreméltóak. A csúcson látható rügy a szabadság lángja, megjelenik rajta a földgolyó, az egyenlítő, a jó és rossz jelképe, de nem hiányzik róla Alberta provincia szimbóluma, a vadrózsa sem. Kopjafái megtalálhatók privát gyűjteményekben és fejfákként is. Művészi híre annyira elterjedt, hogy még a bennszülött indián törzsek is meghívták előadást tartani a fafaragásról. Újabb lendületet jelentett találkozása Los Angeles-ben a híres székely fafaragó mesterrel, a ma már hazatelepült Ferencz Bélával. (A gellérthegyi Sziklatemplom Szent Iván-termének berendezése és a soproni Városháza lépcsőházában függő domborművek is a keze nyomán készültek.) Hatására fogott hozzá díszítő elemeket, tükör és képkereteket, domborműveket faragni megcsodálható eredménnyel.

Józsa László szakmai és művészi elkötelezettsége mellett magyarságáról sem feledkezett meg. Ezt bizonyítják az erdélyi népi motívumos faragásai, s az a tény is, hogy fáradhatatlan munkása és segítője a magyar szervezetek rendezvényeinek és közéletének. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a faragványaiért kapott pénzösszeg legnagyobb részét erdélyi művészek támogatására fordította.

Sopronhoz való kötődését és a selmeci szellem megtartását mindenkori segítőkészsége, őszintesége, s a "soproni család" összetartására irányuló törekvése igazolja. A "The Sopron Chronicle" szerkesztésének idején ő is munkálkodott a szerkesztőbizottságban, több évig volt elnöke az Ifjúsági Körnek, és számtalanszor képviselte a volt Soproni Diviziót hivatalos ügyekben a vancouveri egyetemen és másutt. 2006-ban ő kezdeményezte, s négy oldalas értekezésben bizonyította, hogy a menekült soproni egyetemisták befogadása a vancouveri British Columbia Egyetemre (U.B.C.) kiemelkedő jelentőséggel bír, s ezért azt Kanada történelmi eseményeként ("Parks Canada Historic Event") jegyezzék be.

Józsa Lászlót úgy emlegetik társai és barátai, mint szónoki tehetséggel megáldott, elismert és elhivatott szakembert, művészt, aki lelkiismeretesen kiáll a magyarság és Sopron ügyéért, s hírnevének népszerűsítéséért.

Mi, akik itthon találkozhattunk vele, s hallhattuk előadni, illetve magánemberként beszélgethettünk vele, egy nagy tudású, széles műveltségi körrel rendelkező, kivételes előadói stílussal megáldott, barátságos, felelősségtudattal bíró, ugyanakkor kisfiúsan huncut, nagyon fiatalos, melegszívű, igazi hazafit ismerhettünk meg személyében.

Azok a kollégák és hallgatók, akik Vancouverben találkoztak vele, a felsoroltakon kívül azt is tapasztalhatták, hogy mindég készséggel segítette mind az egyéni látogatókat, mind a csoportokat, hogy megfelelő ízelítőt kaphassanak a kanadai erdészeti viszonyokról, gazdasági és közösségi tudnivalókról.

Mindezek után nem maradhat kétség a kedves olvasókban, hogy Józsa Lászlónak sikerült két hazában is prófétának lennie, s bizonyítani azt az állítást, hogy minden elérhető hittel, reménnyel, szeretettel és kitartással.