címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
"Jöttem, láttam, győztem..."
A sokat idézett fenti mondás nagyon találó lenne az Alkalmazott Művészeti Intézet egyik fiatal munkatársára, Albert Ádám képzőművészre, aki szinte még meg sem melegedett közöttünk, máris kiemelkedő sikerrel gazdagította az egyetem hírnevét, elnyerte a 2007. évi Essl-díjat. A csendes, szerény fiatalemberre inkább az az állítás illik, hogy a tehetség és a szorgalom előbb-utóbb kivirágzik és meghozza gyümölcsét.

- A nemzetközi zsűri és a díjat alapító - Európa egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjteményével rendelkező - Essl házaspár Önnek ítélte a fődíjat, ami óriási győzelem, hisz több mint száz alkotásból választották ki az előzsűrizés során azt a tíz pályaművet, amelyek a legjobb helyezésért versengtek. Amikor beadta munkáit a rangos megmérettetésre, hogyan vélekedett az esélyeiről?

- Őszintén szólva nem spekuláltam az esélyeimet illetően, már az is jó érzés volt, hogy egy komoly szaktekintélyekből álló zsűri előtt szerepelhetek. Természetesen mint minden versengő, én is bizakodó voltam. A győzelem mellett külön örömet jelent számomra, hogy a bírálók elnöke René Block, a kasseli Fridericianum igazgatója volt, aki elismert szaktekintély kortárs művészeti téren, tehát széles látókörrel bír a kortárs törekvésekre. Tőle kiérdemelni az első helyet, nagy megtiszteltetés.

- Arra kérem, mutassa be a Vivat Academia olvasóinak a díjnyertes művet!

- Ezt inkább egy műtárgyegyüttesnek vagy projektnek nevezném. Régóta készítek pszeudó tárgyakat (a pszeudó az igen és a nem dialektikus egységében önmagán túl, a világba mutat, de vissza is tér önmagába, egyszerre jeleníti meg az anyagit és az anyagtalant), a kiállításon bemutatott művek is ebbe a sorozatba illeszthetőek és praktikusan két típusba sorolhatóak.
A nagyobb méretű táblák a Budapest utcáin található zománcozott utcanév táblák méreteivel azonosak (400x700 mm), a kisebb méretűeket dokumentáló fotókon pedig, a botanikus kertekben használt növényrendszertani besorolásokat tartalmazó un. taxon táblák láthatóak (110x125 mm).
A táblákon található eredeti kontextusból kiszakított "jelek" elveszítik egyértelműségüket, több módon is értelmezhetővé válnak.
Ezeket az általam készített tárgyakat (táblákat) azután valós környezetükbe helyezem vissza, így teremtve befogadói feszültséget a közösségi tereket használókban. E táblák kihelyezéséről, visszahelyezéséről készítettem fényképeket is, amelyek szintén szerepeltek a kiállításon.

- A fődíjjal járó kiállítások a Ludwig Múzeumban ( Művészetek Palotája ) és Klosterneuburgban nyilván kiváló alkalmat biztosítanak az ismertség felé vezető úton. Várható-e további lehetőség a bemutatkozásra?

- Gondolom mindkét helyszín sok látogatót vonz, s ki tudja, kinek akad meg a szeme a tábláimon, ami újabb kiállítási alkalmat eredményezhet. A bécsi/klosterneuburgi kiállítás a díj része, amelyhez készül egy katalógus is. Azt nem tudom, hogy utána miféle megkeresések lesznek, de valószínű jó referenciát jelent majd akkor, amikor az ember "galéria után házal".

- Hallhatunk a győzelmet követő szakmai terveiről?

- Folytatom az eddig megkezdett utamat mind autonóm művészként, mind bölcseleti kérdésekre is érzékeny képzőművészként. Az egyetemi munkámban is szeretnék még inkább elmélyülni, hisz nagy felelősség az alapképző feladat, melyet szintén szem előtt tartok, s melyben Mészáros György kolléga személyében nagyon jó együttműködő partnerre találtam.

- Opuszain gyakran találkozhatunk a hétköznapi élet piktogramjaival, milyen művészi szándék rejtőzik ezek hátterében?

- Elbizonytalanítás, zavarkeltés, elgondolkodtatás, a rutinjainkra való rákérdezés. Az általam használt motívumok, képi fragmentumok (töredék, befejezetlenül maradt műalkotás) színei a mindennapi életben használt jelszerű motívumokra épülnek, azokat idézik meg. A befogadás során az az érzésünk "mintha láttuk volna már valahol", pedig ezek a jelek csak ismerősnek tűnnek, nem ismerősek, illúziók. Az eredeti kontextusból kiszakítva a jelek elvesztik egyértelműségüket, s elképzelésem szerint több módon is értelmezhetővé válnak.

- Beszélgetéseink alkalmával sokoldalú műveltséggel rendelkező, bölcsész szemléletű, jó tanári képességekkel is megáldott, a koránál érettebb, feltűnően tisztelettudó kollégának ismertem meg. Milyen tényezők játszottak szerepet a pályaválasztásában?

- A pályaorientációm nem volt kristálytiszta, az első körben (érettségit követően) a bölcseleti, illetve társadalomtudományi érdeklődésem volt meghatározó, ezért jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem szakjára, s a felvételemet követően hallgattam kulturális antropológiát is. Jóllehet szerettem ezeket a dolgokat, még sem voltam eléggé elhivatott történészként. Az egyetemi évek alatt Budapesten kezdtem foglalkozni komolyan a képzőművészettel, s amikor negyedéves bölcsész voltam, akkor vettek fel a Képzőművészeti Egyetemre. Így most van bölcsész és képzőművész diplomám is.

- Mondhatjuk-e, hogy hatással volt Önre személyiségfejlődése során a szomszéd vármegye - Sopronhoz hasonló - földrajzi gyöngyszeme Kőszeg, ahol a családi gyökerek eredtek?

- Valószínűleg igen, bár azt felfejteni nem nagyon tudom, hogy ez pontosan milyen természetű, talán inkább a bölcseleti vonalat erősíti, mivel anyai nagyapám a köszegi múzeum igazgatója volt hosszú ideig, s emelett szépen zenélt és festegetett.
Bizonyára a Sopronhoz való viszonyomban is szerepet játszott Kőszeg, a természeti környezet és maga a város is ismerősnek tűnt a kezdetektől fogva, nem éreztem soha idegenséget, nem kellett megszoknom.

- Hogyan vélekedik Poszler György megállapításáról - saját művészeti ars poeticája tükrében - "...a művészet varázs, mert átalakít, ...az embert emberebb emberré...."?

- Fontos gondolat mély igazságtartalommal, bár azt gondolom, hogy nem csupán a művészet az, ami formálja, alakítja, jó esetben jobbá teszi az embert, hanem mindenfajta olyan cselekvés vagy munka is, amelyet az ember elhivatottságból, szívből végez, vagy amelynek eredményét mélyen, szívből átéli...

- Valahányszor találkoztam Önnel, a család soha nem maradt említés nélkül. Úgy érzem, a hátterének is szerepe van a sikereiben, jól gondolom?

- Természetesen igen, mert nagyon fontosnak tartom a stabil hátországot, ugyanis a művészet terrénuma úgyis tartalmaz kellő bizonytalansági tényezőt, illetve az alkotói folyamat is sok esetben egy még fel nem térképezett felület felé vezet, tele kételyekkel termékeny önelbizonytalanítással. Ezért komoly segítség a szűkebb-tágabb családom, ahol mind emberileg, mind a munkámhoz támaszt találok.

- Mi pedig azt kívánjuk, hogy további szép sikerekhez segítsék támaszai, s a majdani apaság még inkább inspirálja újabb és újabb magaslatok elérésére. Gratulálok az olvasóink nevében is az Essl-díjhoz, s remélem valamennyi kolléga nevében mondhatom, büszkék vagyunk Albert Ádámra.