címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
Párizs, ahogyan csak kevesen látják
franciaországi tanulmányúton jártak a BPK hallgatói
A NYME Benedek Elek Pedagógiai Kar hallgatókból és oktatókból álló kis csapataként művészettörténeti tanulmányútra indult április 5-én, hogy egy hét alatt felfedezzük Franciaország kincseit. A kirándulásnak az volt a célja, hogy kikapcsolódjunk, szórakozva tanuljunk, és úgy fedezzük fel a francia városok elénk tárt kincseit, hogy megértsük hozzánk intézett üzeneteit.

Az utazás vezetője, Szirbek István művészettörténész-idegenvezető egy jó hangulatú, élvezetes utazásról számol be nekünk:

- Úgy éreztem, Alsace fővárosában, Strasbourgban volt a csoport első 'aha'-élménye. Hangulatos kis utcák szövevényéből léptünk ki arra a térre, amelyen a francia gótikus templomok egyik legszebb csipkeóriása magasodik. Mosolyogva hallgattam, amint mindenhonnan az ámulat és a csodálkozás hangjai törtek fel. Cseppet sem lepődtem meg, hiszen én is így voltam ezzel annak idején, amikor először pillantottam meg a katedrálist. Utunk másnap Reims-be, a francia pezsgő fővárosába vezetett. Elképzeltük, hogyan koronázták itt a francia királyokat, és mi is úgy vonultunk, mintha Jeanne d'Arc óvó tekintete kísérne bennünket a szentély felé. Mire a buszon felkészültünk Párizs műemlékeiből, már ott álltunk a híres Louvre múzeumának bejáratánál. Még néhány fotó az üvegpiramisról, és a 'Da Vinci kód' nyomdokain lépdelve elindultunk a több órás tárlatvezetésre. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a gyűjteményből minél többet megmutassak, és hogy elemezzem azokat a híres képeket, szobrokat, amelyeket a hallgatók már ismertek tanulmányaikból és olvasmányaikból. A vezetés végére már esti fényekben fürdő termek egyikében, a várva várt Leonardo Mona Lisa-ja fogadta a jócskán megfáradt csapatot.

Másnap a város bölcsője, az Ile de la Cité műemlékei kerültek terítékre. Először a forradalom nagy börtönébe, a Conciergerie-be indultunk, ahol többek között a királynő, Marie Antoinette raboskodott. Onnan, a néhány lépésre levő Sainte Chapelle kápolnába siettünk, hogy láthassuk azt a gótikus csodát, amelyet Szent Lajos a krisztusi relikviáknak építtetett.

A Quartier Latin, vagyis latinnegyed hangulatos vendéglőinek egyikében fogyasztottuk el a jól megérdemelt ebédünket és már ott álltunk a Notre-Dame tornyai előtt. A gyönyörű tavaszi napsütést, a sokszínű virágba borult fák látványa tette még kellemesebbé. Láttam, hogy mindenki megpróbálta emlékezetébe vésni, hogy felejthetetlenné tegye ezeket a szép pillanatokat. Keresték, hogyan tudnák hazavinni, és otthon majd felidézni az itt átélt látvány varázsát. A Szajna-parti séta után hajóra szálltunk. Miközben Párizs éjszakai fényeibe burkolózó karcsú hidak alatt siklottunk, és a buszról már ismert épületek sziluettje pillantott vissza ránk, már tudtuk, nem felejtjük el az érzést, amellyel Párizs egy életre megajándakozott bennünket.

A következő nap nagy részét Versailles palotáinak szenteltük. A Nagy Lakosztályok, a híres Galerie des Glaces, azaz Tükörterem megtekintése után a park szövevényes útvesztőin át jutottunk el az Apollon-szökőkútig. Természetesen mindenki azonnal megértette XIV. Lajos üzenetét, aki a napkirállyal azonosította magát. Ő pedig, a szekéren délcegen álló nagy isten, egy a tengert szimbolizáló medencéből indul égi útjára, hogy elvigye mindenkinek az életet jelentő fényt és meleget. Néhány lépéssel odébb a pázsiton elnyúlva, mintha csak otthon lennénk, elfogyasztottuk az előre elkészített ebédünket. Majd a Trianon-paloták, a híres, bennünket, magyarokat érintő békekötés terme, és a hatalmas park különböző épületei vártak ránk. Utolsó erőnket latba vetve érkeztünk meg Marie Antoinette tanyájához. És milyen jól tettük, hogy nem adtuk meg magunkat a rajtunk elhatalmasodó fáradtságnak A séta végét jelentő, mesés környezetbe illeszkedő kis épületegyüttes mindenki számára a legkedvesebb élmény jelentette. Visszatérve Párizsba, a Défense modern felhőkarcolói egy teljesen más világba repítettek bennünket. Hiába, a francia fővárosnak ezer arca van. A párizsi program befejezéseként az Eiffel-toronyról lepillantva, még egyszer utoljára vetettünk egy pillantást a városra, izgatottan keresve a lábunk előtt elterülő kivilágított épületek között azokat, amelyeket már megismertünk.

Ilyen fárasztó napok után, a kis csapat jól megérdemelt, előre eltervezett duhajkodásba kezdett. A Disneyland attrakció parkjának mesevilágában mindenki megtalálhatta a játékát, és ha hagyta magát elvarázsolni, újra gyermekké válhatott még egy teljes napra.

Úgy érzem, ezen az utazáson sikerült megéreznünk valamit Párizs igazi gazdagságából és rejtett titkaiból. Az biztos, hogy nem a képeslap-turisták útjain jártunk. A templomok és az épületek homlokzatai mögött megpróbáltuk megkeresni a múlt üzeneteit, melyeket a régi korok hozzánk intéztek, amelyek művészei ma is hozzánk szólnak. Együtt fedeztük fel, és éltük át a város igazi varázsát, amit csak azoknak nyújt, akik figyelmesen járják utcáit és hallgatják titkait.