%c

I. helyezett:

Hanzséros Mária (végzett szociálpedagógus hallgató):

- „Fogyatékos hallgatók helyzete a felsőoktatásban” című dolgozatom témaválasztását alapvetően meghatározta, hogy mindenképpen jogi témában szerettem volna vizsgálódni. A lehetséges alternatívák közül a választás „a fogyatékossággal élők jogainak érvényesülése a mai magyar joggyakorlatban” című témakörre esett, ennek elsődleges oka pedig a téma időszerűsége. A konkrét dolgozati témát azonban szűkíteni kellett, így választottam ki az oktatást, majd ezen belül a felsőoktatás kérdéskörét. AZ OTDK Társadalomtudományi Szekcióját a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán rendezték. A szociális munka, szociálpolitika tagozat keretben 25-en ismertettük dolgozatunkat, kutatásainkat. Mindenkinek 20 perces időkeret állt a rendelkezésére, hogy bemutassa munkáját a zsűrinek, illetve a jelenlévő versenytársaknak, kísérőiknek. Sokat gondolkodtam azon, hogy végighallgassam-e az előttem lévő előadások mindegyikét vagy esetleg a termen kívül próbáljam összeszedni a gondolataimat, de aztán úgy alakult, hogy bent maradtam a teremben. Utólag, úgy gondolom, jól döntöttem, mivel mire rám került a sor, már öt előadást, öt vitát és öt értékelést végighallgattam, s ez elég volt ahhoz, hogy felmérjem, melyek azok a dolgok, amelyeket a zsűri pozitívan értékel, így én már ehhez igazíthattam a saját mondandómat. Véleményem szerint az előadásom sokkal jobban sikerült, és sokkal érettebb is volt, mint egy évvel ezelőtt a kari TDK-n elhangzott változat, s ez valamennyire megnyugtatott. Mindezek ellenére, azért némi izgalommal vártam az eredményhirdetést. Konkrét hatását ugyan még nem érzem az OTDK-győzelemnek, de bízom benne, hogy a későbbiek folyamán, akár továbbtanulás, akár munkakeresés alkalmával jól jöhet még.

II. helyezett:

Polányi Hajnalka (III. évfolyamos német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató):

- „Kétnyelvű óvodák Ausztriában és Magyarországon – Két határrégióban elhelyezkedő óvoda helyi nevelési programjának összehasonlítása” a dolgozatom címe. Ebben az egyetem Zsilip utcai Lewinsky Anna Gyakorló Óvodájának és az obenpullendorfi (felsőpulyai) kétnyelvű óvoda nevelési módszereit vizsgáltam, a hasonlóságok és különbségek tükrében. Igyekeztem nem ítéletet alkotni egyik irányba sem, hiszen mindkét óvoda módszereiben vannak pozitív és negatív vonások is. Okozott némi izgalmat két héttel az OTDK megmérettetés előtt, mikor tudatták velem, hogy német nyelvű előadásomat magyarul kell előadnom. Miután a prezentációmat lefordítottam magyarra, és anyanyelvemen készültem annak bemutatására, a helyszínen szembesültem azzal, hogy többen is német, illetve angol nyelven ismertetik kutatásaikat. Végül, a Debreceni Egyetem Tantárgypedagógiai és Oktatástechnológiai Szekciójában, a kilenc versenyző között egyedüli óvodapedagógus hallgatóként, magyarul mutattam be a dolgozatomat. Mint utóbb kiderült, felkészítő tanárommal nem döntöttünk rosszul, mert a magyar nyelvű előadásommal elért második hely mellett különdíjban is részesültem: a Révkomáromi Tanítóképző Főiskolán publikáció formájában megjelentetik a német nyelvű dolgozatomat. Későbbi tervem, hogy a diploma megszerzése után egy évig Németországban, egy Nürnberg melletti település bölcsődéjében helyezkedem el, majd hazatérve egy hazai kétnyelvű óvodában szeretnék dolgozni. Munkahelykeresésemhez az OTDK-s helyezés bizonyára jó ajánlólevél lesz.

III. helyezett:

Kocsispéter Edit (IV. évfolyamos szociálpedagógus hallgató):

- Tavaly láttam egy riportfilmet Böjte Csaba atya tevékenységéről és a dévai gyermekotthonról. Kíváncsi lettem arra, vajon a valóságban is ilyen emberközeli, humánus gondolkodásmódú környezetben növekedhetnek a szegény sorsú gyermekek. 2006 márciusában látogattam először Dévára, ahol megrázó képekkel szembesültem. Szegénység, nyomor fogadott mindenütt. Ugyanakkor a segítő szakmáról való felfogásomat teljes mértékben megváltoztatta a Csaba atyával eltöltött idő, a hitvallása, mely szerint legnagyobb érték az emberi élet. Ő azt mondja: „Az élet egy nagy futballpálya. Az Alapítvány, a gyermekotthon adja ehhez a bírót, a játékosokat és a pályát. De minden játékosnak, gyermeknek egyedül kell a gólját berúgnia.” „Jót tenni jó!” című TDK-dolgozatomban azt a hipotézisemet szerettem volna igazolni, hogy azoknál a gyerekeknél, akik az éhezésből, nyomorból bekerülnek az otthonba, elindul egyfajta mentális, lelki gyógyulás. A felmérésemből végül kiderült, hogy azok a gyerekek, akik nyolc évnél hosszabb ideje vannak az otthonban, ha nem is optimistábbak, de önértékelésük mindenképpen pozitívabb. Végül a Böjte Csabával készített mélyinterjút is tartalmazó dolgozatommal harmadik helyezést értem el Pécsett, a szociálismunka - szociálpolitika szekcióban versenyző 14 hallgató között. Úgy érzem, ha nem értem volna el helyezést, már akkor is nyertem. Ha csak a kari és OTDK-elnökök olvassák el a gondolataimat és megszületik a támogatás egy-két ember lelkében, már megérte elkészíteni ezt a dolgozatot.

Az pedig ezek után biztosan érthető, miért választom a főiskolai diploma megszerzése után egyetemi továbbtanulásom színhelyéül Szegedet, az ottani egyetem szociálpolitika szakát.