-Hogyan érezted Magad, amikor a Doktori Tanács döntéséről értesültél?
-Nagyon örültem, mivel már több éve elhatároztam, hogy lehetőségeimhez mérten törekedni fogok a Doktori Iskolába való felvételre. Tulajdonképpen 4-5 év munka eredménye lett ez a sikeres felvételi, amiben nagyon sok szerepet játszott konzulensem, Dr. Veszeli Tibor professzor úr segítsége és támogatása is. Végeredményben igazi sikerélmény volt számomra.
-Mi az a téma, amit PhD-tanulmányaid során kutatni fogsz? Melyik tanszéken, intézetben végzed a kutatásaidat?
-PhD-tanulmányaim során a sertéshús - és baromfihús termékpálya szereplőinek jövedelem viszonyait fogom vizsgálni a nyugat-dunántúli régióban. Kutatásaimat a Nyugat Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Gazdaságtudományi Intézetének Agrárgazdaságtani és Marketing Tanszékén végzem, Dr. Tenk Antal professzor úr témavezetésével.
-Ez egy új terület számodra, hisz korábban nem ezzel foglalkoztál a tudományos diákkörben és a diplomamunkádat is más témáról írtad. Nem félsz az „új kihívástól”?
-Nem, nem félek, mert sikerült megtanulnom, hogy a kihívásoktól nem félni kell, hanem meg kell felelni a nekik a lehető legjobban, mert sikereket csak így lehet elérni. A Valéta Bizottság elnökeként, egyébkent sikerült tapasztalnom, hogy lehetetlenek nincsenek, csak helyt kell állni minden körülmény ellenére. Természetesen kíváncsi vagyok, hogy milyen is lesz valójában az egyetem falai között a munka úgy, hogy már nem diákként leszek jelen.
-A tudományos diákköri munkádat azért említettem, mert a szociológiai-jellegű dolgozatodra felfigyelt Dr. Romány Pál, az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának elnöke, aki tanulmányod nyomtatásban történő kiadását indítványozta. Hol tart most ez a dolog?
-Igen, valóban nagy megtiszteltetés, hogy Dr. Romány Pál professzor úr ilyen lehetőséget ajánlott számomra. Egyébként elküldtem már a dolgozatom rövidített változatát, és folyamatban van az ügy. Néhány kisebb változtatást kell majd ejtenem a dolgozaton elsősorban a terjedelmen, de erről még nem beszéltünk Dr. Romány Pál professzorral.
-Kiváló minősítésű oklevelet szereztél, és a diplomaosztó ünnepségen vehetted át egyetemünk „Alma Mater”-díját! Ugye, nem bízod el magad?
-Természetesen nem. Nagyon örültem a díjnak. Véleményem szerint ez annak is a jele, hogy érdemes tanulni és plusz energiákat megmozgatni, mert előbb vagy utóbb többszörösen meg fog térülni. Másrészről, ezt a díjat a tanulmányi eredményem, illetve a TDK-s szerepléseim mellett, a közösségi tevékenységeimért is kaptam (Valéta Bizottság elnöke), ez viszont nem csak az én érdemem, hanem egy kiváló 5-8 fős csapaté is, akik mindenben segítettek és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a valétálásunk a lehető legjobban sikerüljön. Ezúton is szeretném megköszönni a munkájukat.
-Befejezésül arra kérlek, hogy beszélj jövőbeni terveidről!
-Terveim között szerepel a vizsgálataim pontos és alapos lefolytatása, először belföldön, majd pedig külföldön is. Szeretném személyesen is tapasztalni, hogy más országokban hogyan és milyen módon sikerült kivitelezni a sertéshús -, illetve a baromfihús termékpálya integrációt. A disszertációmba szeretnék egy életképes modellt felállítani, ami ténylegesen a hazai körülmények között is javítani tudja a termékpályák szereplőinek jövedelem viszonyait. Hosszabb távra, ennél tovább még nem terveztem. De bízom benne, hogy a tudományos fokozat megszerzése után sem kell tétlenkednem.
Végül de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Dr. Markovszky György úrnak, aki 3 éves ösztöndíjat ajánlott fel számomra, PhD-tanulmányaim támogatására. Nagyon örülök, hogy elnyertem a magánösztöndíjat, és büszkén fogom „átvenni” szeptemberben az évnyitó ünnepségen.