Száz meg egy naplementét láttam már.
A mai mégis más volt.
A romosan álló, használatlan épület tetején ültem,
s csendben bámultam a horizontot.
A lenyugvó Nap színes árnyakat vetett felém,
elküldte üzenetét.
Csend honolt és béke.
Te ott ültél a Nap másik felén.
Hogy mit éreztél akkor, nem tudhatom.
Talán a Napba nézve vártál rám…
Hirtelen elöntött a szenvedély.
Rózsaszín és sárga ködben szerettem volna úszni,
fénnyel táplálkozni, s megtanulni a madarak nyelvét.
Hagyni, hogy a sugarak magukba vonjanak:
Nappá válni.
Este lenyugodni, csendet hozni.
Elnyújtózni az égbolton,
Integeti a repülőknek,
Kacsintani a fáknak,
Mosolyogni a romos épületre.
És őrizni Téged odafentről.