Vivat Academia Online
http://vaonline.nyme.hu/?cmd=displaystory&story_id=772&format=html&edition_id=27
Hajnali vágyba csomagolt remény
Tóth Andrea
{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c

 
 
"}

A Nap, mint aki arra vár,

Hogy senki se legyen tanúja

Lomha ébredésének,

Hirtelen, sunyin az égen termett…

Bárcsak látnám ragyogó mosolyát;

Ahogy első sugaraival az utcánkig nyújtózik,

S aranyhidat vet a megállóig!

Már nem is emlékszem,

Milyen az édes napfelkelte…

Álmos tekintetek bóklásznak a buszon,

Az utcákon hétvégi testek vonszolják

Magukat és az éjszaka élményeit.

Az érzés egy sejtelmesen áttetsző,

Mitikus fátyolként borul ránk,

Igyekvő lelkekre.

Az új nap adta csodák

Ott vibrálnak, a levegőben... – De csitt!

-hallod?

Csöpp csengésük erjedőben