címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
MLM-szisztem, avagy az invázió

Meghitt otthonunkba, mint valami idegen hatalom, mint távoli galaxisból érkezett hódító tette be a lábát egy eddig ismeretlen, csak távolról, némi rémülettel vegyes undorral figyelt jelenség. Csendben, szinte észrevétlenül érkezett. A horrorfilmekben is így szokott történni: a parkban játszódó fodros szoknyás kislányok labdájára rátapad valami nyugtalanító állagú és színű meghatározhatatlan trutymó, amire ráközelít a kamera, s ebből a legnaívabb mozilátogató is azonnal tudja, hogy nem túlszínezett rágógumimaradvány. Sejtjük, hogy a film főszereplőjével van dolgunk. Biztos nem pozitív hős, mert ahhoz a szerephez ennél vonzóbb színészeket szokás válogatni. Megnyugodhatunk, mert a labdán lapuló bizarr izé perceken belül megnő, és vagy a kislányok lábát harapja le, vagy a vérüket fogja európai szemmel meglehetősen illetlenül szürcsölve és nyammogva kiinni.

Valahogy így esett nálunk is. Először csak egy jelentéktelennek tűnő, minden szempontból közönséges műanyagedény tűnt fel. Szín- és formavilága szinte tökéletesen illeszkedett a konyhában felhalmozott dunsztosüvegek és pikszisek által sugárzott derűs atmoszférához. Talán észre sem veszem, ha nem követi egy hasonló fazonú, ám nagyobbacska plasztikibrik. Vonzerejét az oldalán felnyíló két kis gülüszem formájú ablakocska adja, amivel – mondják – megbízható szellőzés oldható meg. Élccel kevert szkepticizmusomnak hangot adva nőmnek szegeztem a kérdést: nem egyszerűbb – és olcsóbb - kinyitni a hermetikusan záró tetőt, mint felbillenteni a gülüszemeket? A válasz akkor teljes mértékben megnyugtatott: Nem. Az más.

A következő látogató megpillantása már kifejezett aggodalommal töltött el. A tekintélyes méretű műedény ránézésre is az idegenek űrhajóját juttatta eszembe. Az ufonauták bevették magukat a hűtőmbe és megkaparintották, bekebelezték a sajtkészleteinket. Az enyhén áttetsző falú dobozneműhöz hozzányúlni sem mertem. Mi jöhet még? A zsákmányolt fehérjét felemésztve lehet, hogy mi magunk kerülünk sorra?

Nem volt időm hosszas megfigyeléseket végezni, mivel a lények újabb generációja jelent meg. Nőm képzeletvilágát elárasztották a legkülönbözőbb eperfagyi ízű rúzsok, csillogó és foszforeszkáló kenőcsök. Esztétikus kis táskában rejtőzött, de én ráakadtam a szerintem illegális illatorgiára. Vagy kétszáz apró fiola sorakozott biológiai fegyvereket megszégyenítő rendben. A tölténytár bevetésre készen. Csajom hipnotikus transzban. Megszállták az elméjét, efelől semmi kétség. A pánikszerű menekülés kényszerét éreztem, szemöldököm tikkelt, kisujjam remegését csak a hűtőben felfedezett kaktuszkivonatból készült, mézzel kevert nedű csillapította. Ízét és állagát talán a galapagoszi óriásgyík nyálához tudnám hasonlítani. A felirata szerint finom. Hiszek neki, megiszom. A feszültség könnyedén és gyorsan oldódik, megnyugszom. A lé utóíze még visszaidézi a mítosz világát: így érezhette magát a királykisasszony, miután smacizott az őt elrabló sárkánnyal. Nincs idő merengésre, mert újabb betolakodókat fedezek fel. Fagyos iszonyat markolássza a szívemet: már bennem vannak! Megittam! Újabb és újabb spricnik, tégelyek, löttyök, mind-mind kaktuszkivonatból: sárkánynyálka a legkülönbözőbb kiszerelésekben. Itt a vég – gondolom, de nem.

Még csak nem is a csupa természetes vitamint tartalmazó bélselymesítő pempővel jött el, amit egyaránt kenhetünk a szemünkbe, fogunkra és a tyúkszemünkre, mert a tökéletes hatást nemzetközi cég garantálja, bármi is legyen a bajom. A vég egy kellemes zivataros napon érkezett el jól öltözött üzletember képében. Az úr a konyhát kérte. Mondtam neki bemehet, de vigyázzon nagyon! Bevette magát a konyhába és mikor kijött, megtudtam, hogy a főzéshez nem kell se víz, se olaj, se só, hogy az edényrendszer emeletesen is használható, mert energia és helytakarékos, mint a lakótelep. Akkor rájöttem, hogy az ő agyát is felzabálták az idegenek, és nekem is nagyon kell vigyáznom magamra. Ezért nem lépek ki a mosógépből, csak ha nagyon muszály. Eddig megmenekültem, de tudom, nagyon kell vigyáznom. Itt vannak körülöttünk és elég egy óvatlan pillanat, máris megfertőznek. Biztos, ami biztos, kötöttem biztosítást. Rendkívül kedvező konstrukció, magas hozam, minimális befektetés. Sőt, most lehetőségem kínálkozik arra, hogy segítsek a többi embertársamon is. Amennyiben érdekli az ajánlatom, kérem keressen fel!