%c

Ifjabb Stark Gézának a foci volt mindene. Élt-halt a játékért amióta az eszét tudta. Karácsonyra hol stoplis cipőt, hol új mezt kért a Jézuskától. Matematikaórán a téglalapot következetesen kapunak, a derékszöget szögletnek hívta, s volt még néhány megrögzött szakkifejezése. Szinusz tanárnő elnézte neki a hóbortját, mivel mindig ötös dolgozatot írt. Igaz, egy idő után szóban nem feleltette, mert az mindannyiszor általános kacagásba fulladt az osztály részéről. Naponta több órán át rugdosta a szalmakazalnak a labdát, s meglehetősen nagy rutinra tett szert a pontrúgások terén. Alacsony és vézna teste, és az emiatt kialakult végleges zárkózottsága miatt sosem focizott a többiekkel. Csak magának képezte magát. Bondy Endre Foci című művét ronggyá olvasta, Végh Antal 90 percére is jóval több időt fordított a címadó időtartam hosszánál. Miután kívülről fújta a szabályokat, később könnyedén letette a játékvezetői vizsgát. A Népsport napi kötelező irodalomnak számított nála. Az öreg Stark eleinte hadakozott Géza mindenen túláradó futballszeretete miatt, de hamarosan belátta, hogy teljesen felesleges. Megállapodtak, hogy ha az iskolában minden rendben megy, akkor szabad a pálya. S a pálya mindig szabad volt, mert Géza az ­összes tárgyból jelessel zárt a gimnáziumban.

Az öregnek szintén volt hobbija, korábban profi amatőr rádiós volt, aztán amikor a köznép számára is elérhetővé vált a televíziózás, átnyergelt a TV-re. Nem volt olyan hiba, amit fel ne derített volna. A faluban sok mindenkinek ingyen javított, a háta mögött TévéGének gúnyolták. A nyolcvanas évek elejétől kizárólag csak TV-szereléssel foglalkozott, volt GMK-ja, majd BT-je, s a környék első számú szaktekintélyének számított. Már akkor barkácsolt magának parabolaantennát, mikor mások azt hitték, hogy az, valamiféle galambászati szakkifejezés. Hála a technika fejlődésének és a fogyasztói társadalomnak az öreg megtollasodott, felújította a házát, és vett egy használt Mercedest. Az asszonnyal is megbékélt. Sára néni kezdte belátni, hogy a korábban haszontalannak tartott foglalatosság sokszorta több pénzt hoz a konyhára, mint a TSz-tagság. Ekkor történt a baleset. Búcsú másnapjának éjjelén jöttek hazafelé a sátorból, Géza kivilágítatlanul kullogott szülei mögött, mikor elütötte a jogosítvány nélküli sofőr vezette tűzpiros BMW. Mentők, kórház, rendőrség, Géza bácsi és Sára néni majd megőrültek reggelig. Szemük fénye, a cég majdani továbbvivője szinte teljesen lebénult. A főorvos hat órányi küzdelemmel fel tudta cserélni a koporsót egy tolószékre, igaz nem is volt többet gondja TV-re.

Starkék meghányták-vetették a továbbiakat. Fiuk állapota olyannyira stabilizálódott, hogy teljesen el tudta látni magát, de a tolószékből sohasem kelhetett fel. Rábeszélték, hogy segítsen az apjának TV-t szerelni, s Géza belement. Csak azt kötötte ki, hogy legyen egy saját műhelye, ahol szerelés közben meccseket nézhet. Ha éppen nem volt fociadás, akkor videón kalandozott a VB-k, EB-k és BEK, KEK, UEFA kupák meccsei között, vagy éppen a Bajnokok Ligájában. Esténként szakkönyveket olvasgatott, edzésterveket készített, s nyelvtudását fejlesztette. A futball szaknyelvét oroszul már felsős korában elsajátította, aztán jött a gimnáziumban a német és az angol. Röghöz kötötten pedig a spanyol, az olasz, a francia, az arab és a japán. Az európai focinagyhatalmak bajnokságain kívül rendszeresen nézte a mexikói, az argentín és a brazil derbiket is. Már a portugál sem volt akadály…

Idős szüleit elvitte egy ártatlannak tűnő influenzajárvány, egy tizenéves unokahúga jött hozzá hetente takarítani és bevásárolni. Géza cserébe beavatta őt az internetezés rejtelmeibe, s tanítgatta az életre. Együtt szomorkodtak a magyar foci mélyrepülésén, s időről időre rá kellett jönniük, hogy az aktuális jelenkori állapot még nem a gödör alja. Jöttek szövetségi kapitányok, mentek kormányok, egyedül Géza futball iránti rajongása jelentett csak állandóságot. Munkájából könnyen eltartotta magát, unokahúgával szinte testvéri szeretettel bánt, és ez kölcsönös volt. Napra készek voltak a világ futballtörténetével, hatalmas adatbázist gyűjtöttek élvonalbeli játékosokról, klubokról, mindenről. De legfőképpen várták azt az igencsak valószínűtlen pillanatot, amikor hőn szeretett hazájuk futballján segíthetnek. Közben múltak az évek, a pályaválasztási tanácsadón a „csak futballista és politikus ne legyél gyermekem” volt a divatszlogen. A magyar válogatott átlépte a bűvös százas határt a világranglistán. A mögöttünk levő országok területe összesen nem volt annyi, mint a miénk, pedig Trianon nem tréfált.

Történt egyszer, hogy az MLSZ utódja, a MAMLASZ (MAgyarországon Még LAbdarúgásnak Számít) egy hirdetést tett közzé a honlapján. Ebben az állt, hogy felismerik a honi foci tarthatatlan helyzetét, s jobb híján az ország lakosságához fordulnak segítségért. Bárkinek bármilyen veretes ötlete támad, azt megfontolják, s ha méltó rá, megvalósítják. A focihoz mindenki ért – gondolták, majd csak lesz valaki, aki jobban, mint ők. Gézáék először viccnek vélték a proklamációt, de hamarosan bebizonyosodott, hogy kőkemény valóság. Rögtön tudták: itt a cselekvés ideje. Egyetlen éjszaka alatt kidolgozták az ötéves részletes tervet a magyar foci felvirágoztatására. Aztán egyetlen év alatt öt éjszakát sem aludtak nyugodtan, akkora káosz volt a luftballban – legtöbben csak így nevezték a hazai focit borízű malíciával. Mert csodák csodája, Géza pályázatát támogatta a szakszövetség, s a válságstáb ülésén tartózkodás és ellenszavazat nélkül megszavazták az új szövetségi kapitányt.

Unokahúga támogatását élvezve hatalmas vitalitással látott munkához, Hamupipőke módjára kezdte szétválogatni a búzát és az ocsút. A talaj-előkészítés után elültették a nemes gabonaszemeket, s ahogy eljött az ideje, a búza kezdett szárba szökni.

Nőtt, nődögélt, a gyomnövények lassan elmenekültek, amelyik itthon maradt, azt kigyomlálták. Ahogy múltak az évek, egyre több lett a tapasztalat, egyre értékesebb a termés. A virágranglistán szigorúan monoton csökkent a Magyarország előtti sorszám. Az emberek mind gyakrabban jártak mezőre, mert rájöttek, hogy sokkal jobb a friss levegőt szívni most, mint korábban a vészhelyzetet nézni a TV-ben. Lányaink és fiaink szívébe visszaköltözött az egészséges önbizalom, nyomát sem lehetett látni a korábbi statikus letargiának és üveges szemű unalomnak. Mr. Geza Stark neve kezdte bejárni a világsajtót, nemrég a ciprusi Phileleftheros is beszüntette periodikusan visszatérő, magyar vonatkozású humorrovatát. Óriási hatást keltett, hogy a magyar szövetségi kapitány a legtöbb lapnak annak saját nyelvén nyilatkozott. A mozgássérültek számára egyre több munkalehetőség nyílt meg amióta Géza ázsiója az egekbe emelkedett. S ekkor beütött a krach, újabb szerencsétlenség történt. A műtőasztal vérben úszott…

Gézáról patakokban folyt a víz. Pizsamáját megtapogatva meggyőződött, hogy tényleg nem vér. Ösztönösen tornásztatta megmacskásodott lábait, hogy elűzze belőle az apró látens tűszúrások valódi érzését. Micsoda álom! Lassan megnyugodott, gondolataiban helyet cserélt a vízió és a realitás. Ránézett a faliórára, hajnali fél négy volt. Felesége mellette feküdt, a gyerekek a szomszéd szobában, mindannyian aludtak. A rettenet és irigykedés keveréke futott át az agyán miközben arra gondolt, hogy álmában béna volt és sikeres. Beleborzongott, majd nesztelenül kisurrant a konyhába levelet írni Zidane-nak.