%c

Hármas jubileumot tartott október 3-án a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara. Száztíz éve indult meg az óvó- és tanítónőképzés Sopronban, 50 éve vált felsőfokúvá az óvónőképzés, és nyitotta meg kapuit városunk új felsőoktatási intézménye, az Óvónőképző Intézet, valamint 150 éve született a pedagógiai kar névadója, Benedek Elek, az ismert publicista, író, mesemondó. E kerek évfordulók tiszteletére az intézmény pénteken nemzetközi óvodapedagógiai konferenciát rendezett, szombaton kora délután pedig felavatták a kar előtt kialakított kis téren Elek apó kútját.

A 6 tonnás erdélyi kősziklából készült ivókút ötletgazdája Kányádi Sándor költő, valamint Benedek Elek dédunokája, Lengyel László is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Kányádi Sándor köszöntőjében úgy fogalmazott: „Ennek a kis magyar nemzetünknek két apója volt, Bem apó és Elek apó. Bem apó a szabadság, Elek apó az igazság jelképe, mivel igazság igazából csak a mesékben van.” Majd a költő kifejtette, örül, hogy az igazság kiapadhatatlan forráskútjaként szolgált Elek apónak, a budai és nagykovácsi kút mellett most már a soproni ivókút is méltó emléket állít. Dr. Katona György dékán és Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő együtt leplezték le az ivókutat, amit Dr. Vladár Gábor református lelkész, Gabnai Sándor evangélikus esperes és Henczel Szabolcs atya, egyetemünk katolikus lelkésze áldott meg.

Ezt követően Kányádi Sándor, Elek apó dédunokájával, Lengyel Lászlóval és annak kisunokájával együtt ültetett egy fát a kút mellé, azt szimbolizálva, hogy a benedeki örökség, a székely népmese- és mondavilág, az igazság és szépség tisztelete tovább él, és átörökítődik a jövő nemzedéknek.

„…Oh jól tudom, hogy más szedi le majd

Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,

Örömet, hasznot nékem egy se hajt,

Fáradt testemnek sose adnak árnyat

Mindegy! Te csak ragyogj, segélj nekem,

A zord telet kergesd a messzeségnek,

Mi hasznom benne? – én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek.”

(Részlet Benedek Elek: Öreg faültető éneke című verséből – melyet Tóth András előadóművész szavalt el az ünnepségen.)

A faültetés alatt a Benedek Kar hallgatóiból álló Zenesarok együttes adta elő saját feldolgozásban Kányádi Sándor: Sóhajtás című versét. Gitárkísérettel Fazakas Zoltán és Folmeg Balázs, altfurulyán Révai Diána, szopránfurulyán pedig Tanai Emese működött közre.

A faültetés után Lengyel László és dékán úr együtt koszorúzták meg Benedek Elek szobrát (Soltra E. Tamás szobrászművész alkotását), mely hét éve köszönti az intézmény bejárata mellett a pedagógiai karra érkezőket.

Az ünnep hangulatát tovább fokozta „Az ismeretlen Benedek Elek” című kötet harmadik részének bemutatása, mely Perjámosi Sándor, tudományos kutató gyűjtőmunkájának, valamint Alpárné Dr. Szála Erzsébet szerkesztésének eredménye.

Az ünnepség végén Oláh Ilona óvodapedagógus hallgató erdélyi népviseletben énekelte el az Erdélyi Himnuszt, majd Elek apó kútjának vizét a vendégsereg is megkóstolhatta. Hogy miért ivókúttal adózott az intézmény és az ötletadó Kányádi Sándor költő a nagy mesemondó emléke előtt? Erre szimbolikus választ az erdélyi költő adott: „Benedek Elek által gyűjtött székely mese- és mondavilágban, annak játékos-ízes székely nyelvi fordulataiban gyönyörködni minden ember jussa és joga, akár a tiszta víz. Szomjat olt, megtisztít.”