címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
Akadémisták Selmecen
Kulbert Zsófia, Varga Tamás
„Régi álom vált valóra a 2008. július 1-jén Sopronban megkötött testvérvárosi szerződés selmeci aláírásával, illetve a 2001-ben hat intézmény hat utódkara és Selmecbánya városa által aláírt Deklaráció kibővítésével is.”

Három évvel ezelőtt soproni és miskolci hallgatók díszesen faragott rönköt és felújított csillét toltak gyalogosan Selmecbányára, amelyeket ünnepélyes keretek között a városok és a szakok közötti barátság jelképeként az Akadémia Bányászati és Erdészeti Palotáiban helyeztek el.

Az ünnepséget követően a selmeci polgármester a rönk- és csilletolás évfordulóját (október első, vagy második hétvégéje) hagyományteremtő jelleggel az akadémisták ünnepének nyilvánította. Addig az utódintézmények diákjai a Selmeci Szalamander Napok keretében találkoztak. Ezt a fesztivált azonban elsősorban a szlovák iskolák, egyesületek számára rendezik, kevés akadémiai vonatkozással.

Az „Akadémisták Selmecen” elnevezésű rendezvény az utódintézményekben végzett, vagy jelenleg is ott tanuló diákok, tanárok ünnepe, ahol a fő cél az Akadémai Örökség éltetése és továbbvitele.

Az idei évtől a Selmecbányai Polgármesteri Hivatal felkérésére az ünnepség magyarországi koordinálását az Erdészeti Múzeum vállalta magára. Hagyományteremtő szándékkal olyan program összeállítását kezdeményeztük, amelynek a Selmecre látogatók valóban aktív szereplőivé, résztvevőivé válhatnak. Az idő rövidsége miatt a szervezés jó része a múzeumra hárult, de már megkezdtük egy olyan, az utódintézmények hallgatóiból, oktatóiból álló szervező csoport összehívását, akik a következő években részt vesznek a programtervezésben, szervezésben és lebonyolításban.

A rendezvényre Sopronból közel negyvenen, Miskolcról hatvanöten, Székesfehérvárról pedig négyen érkeztek, majd szombat délutánra huszonöt dunaújvárosi hallgatóval kiegészülve vált teljessé a társaság.

A több mint száz fő közös ábrahámozással tudatta a várossal megérkezését. A selmeci városvezetésnek köszönhetően minden résztvevő egy helyen, az erdészeti technikum kollégiumában kapott kedvezményes szálláslehetőséget.

Szombat reggelre sajnos ködös, esős, igazi őszi időjárásra ébredtünk, így az erre a délelőttre tervezett Barangolás Selmecen nevet viselő vetélkedőt némileg át kellett alakítanunk. Hamar beláttuk, hogy az időjárást még száztíz lelkes, a város utcáin vetélkedni vágyó bursch sem képes megváltoztatni.

Némi kreativitás és átszervezés eredményeképpen a kollégium lépcsőházában, három emeleten alakítottuk ki azt az öt állomáspontot, ahol különböző feladatokkal vártuk a 8-10 fős csapatokat.

Szerencsére az időjárás senkinek sem szegte kedvét. A feladatok közül nagy tetszést aratott az Erdészeti Palota 1892-es avatását ábrázoló óriás puzzle, a szakesteken leggyakrabban fogyasztott sörfajták felismerési versenye és a „Selmec, ahogy mi látjuk” című alkotó feladat. Természetesen a nótakincs felidézése sem maradt el, ahol a kijelölt nótákat dramatizálva kellett előadni. Csak azt sajnáltuk, hogy ki kellett hagynunk az evangélikus temetőben nyugvó professzorok és diákok sírjainak állomáspontjait. Terveink szerint minden csapat „örökbe fogadott” volna egy-egy sírt, hogy megtisztítva, rendbe téve azt, egy koszorúval megemlékezzen az égi sörmezőkön járókról.

A város által szervezett ünnepség fél ötkor vette kezdetét a Katalin templomban. Az idei alkalom abból a szempontból is különleges volt, hogy történelmi eseményeknek lehettünk részesei.

Régi álom vált valóra a 2008. július 1-jén Sopronban megkötött testvérvárosi szerződés selmeci aláírásával, illetve a 2001-ben hat intézmény hat utódkara és Selmecbánya városa által aláírt deklaráció kibővítésével is.

Az előbbi szerződést a két város polgármesterei írták alá azzal a céllal, hogy hivatalosan is rögzítsék Selmecbánya és Sopron hosszú évtizedekre visszanyúló kapcsolatát.

A nyolc évvel ezelőtt megkötött deklaráció azt foglalja magában, hogy az aláírók mindannyian a Selmeci Akadémia szellemi örököseinek tartják magukat, munkásságukkal és működésükkel a Selmeci Bányászati Akadémián uralkodó szellem visszahozására, illetve az oktatás és művelődés területén további együttműködések kialakítására törekszenek. A nyilatkozathoz az idei évben a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kara, a Dunaújvárosi Főiskola, a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kara, a Kassai Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kara, illetve az Osztravai Műszaki Egyetem Bányászati és Kohászati Főiskola Metalurgiai és Anyagvizsgáló Kara csatlakozott.

Ezt követően valamennyi testvérkar hagyományőrző diákjának nevében Varga Tamás múzeumigazgató adta át Selmecbánya polgármesterének közös ajándékunkat, a selmeci diákok hitvallásaként tisztelt mondat (Selmec az Istened,…) díszes kivitelű, négy nyelvű változatát.

A hagyományosnak mondható színházi jelenetet követően, – melyben Mária Terézia kiadja az Akadémia megalapításáról szóló leiratot – szalamanderre került sor. Az időjárás még ekkor sem fogadott bennünket kegyeibe, így szalamanderünk csak a városháza és a Katalin templom körül zajlott. A szalamander után a két akadémiai épületben párhuzamosan folytatódott a diákok megemlékezése, illetve a csille és a rönk megkoszorúzása. Ezt követően a város vendégül látott bennünket.

Az estét a hagyományokhoz hűen szakestéllyel zártuk. A régi idők fegyelmezettségét és értékeit felidéző közös szakestélyen, mint hagyományaink szerint keresztelkedett Firmák, Sopron és Selmecbánya polgármesterei is részt vettek. A selmeci polgármester, Pavol Balzanka, biztosította a résztvevőket arról, hogy a rendezvényt a város az ideihez hasonlóan, továbbra is támogatja a szervezésben való részvétellel, kedvezményes szállással, étkezéssel és a helyszínek biztosításával.

A jó hangulatnak és a számtalan komoly és vidám pohárnak köszönhetően hajnali két óra volt már, mikor a zárónóták felcsendültek. A víg kedély azonban a szakestély hivatalos részének bezárásával sem múlt el, a hosszúra nyúlt szabadfolyás alatt hajnalig beszélgettünk és nótáztunk tovább.

Vasárnap délelőtt a hétvége zárásaként az Óvár alatti parkban valamennyi testvérkar hallgatói közösen ültették el a hagyományteremtő szándékkal létesített „Akadémiai Emlékerdő” első facsemetéjét. A kislevelű hársfa amely a kelták óta a tudomány szimbóluma, ezúttal a szakok közötti összetartás és barátság legújabb jelképe lett.

A búcsúzással egy időben megkezdődött a következő év ünnepségének tervezése, előkészítése. Ahogyan azt a szakestélyen is megfogalmaztuk: ezek a hétvégék a mi ünnepeink, a mi feladatunk tehát, hogy különlegessé, értékőrzővé és értékteremtővé tegyük e napokat.

A szervezés során létrehozott akademistakselmecen@gmail.com e-mail címen várjuk a javaslatokat, ötleteket.

Szeretnénk az „V. Akadémisták Selmecen” rendezvényt a jövő évben több résztvevővel, oktatók bevonásával még tartalmasabbá tenni.

Vivat Selmec! Jó szerencsét!