A szimpóziumot idén a stockholmi Műszaki Egyetem (Royal Institute of Technology) szervezte.
Az évente megrendezendő szimpóziumon többnyire a FESF tagjai és néhány meghívott vendég tartanak előadást a földrendezés aktuális problémáiról. A szervezetnek olyan egyetemi oktatók, szakemberek a tagjai, akik föld- és birtokrendezéssel, tájtervezéssel, terület- és településrendezéssel valamint fejlesztéssel foglalkoznak Európa-szerte.
A konferencia azt vizsgálta, hogyan illeszkedik egymáshoz a magán- és közérdek birtok- és földrendezéskor, tájtervezés és településfejlesztés esetén. A szimpózium ez évi témaköréből adódóan igen eltérő problémák jelentek meg az európai országok különböző nehézségeinek következtében.
Számomra igen érdekes volt, hogy több német előadó vizsgálta a településeken megüresedő régi építésű, nagy alapterületű lakóházak hasznosításának lehetőségeit. Ehhez kapcsolódtak azok az előadások, melyek a talajvédelem témakörében felhívták a figyelmet arra, hogy az egyre több és nagyobb alapterületű lakóingatlanok, és egyéb létesítmények építése, károsan befolyásolja a jövő nemzedékének kilátásait, akiknek egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű talaj áll majd a rendelkezésükre az élelmiszer megtermeléséhez.
Teljesen más, de a témához kapcsolódó előadásokat hallhattunk a török résztvevőktől, akik bemutatták, milyen nagy problémát jelent a rengeteg engedély nélküli és a településrendezés kívánalmaitól eltérő építkezés a török hatóságok számára.
A legdinamikusabb előadást egy orosz kolléga tartotta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az orosz állami hatóságok és a magánszféra összefonódása miatt tovább folyik az általa orosz „barbarizmus”-nak nevezett környezetkárosítás.
A konferencia végén a közgyűlés megvitatta a továbbműködés feltételeit, a székhelyválasztást, a szervezet fejlesztésének irányvonalait.
Karunk szempontjából egy igen fontos döntés is született: a közgyűlés elfogadta, hogy jövő évben a konferenciát Székesfehérváron tartják. A rendezésre rajtunk kívül Liverpool és Ankara is pályázott. Érdekünkben rajtam kívül szót emelt még korábbi jó együttműködésünkre hivatkozva Prof. Reinfried Mansberger a BOKU -ról.
Noha a konferencia elejére értem oda és a legvégét már nem tudtam megvárni, ez a csekély két nap is lehetővé tette, hogy néhány számunkra érdekes - nem szakmai - élménnyel is gazdagodjak.
Az egyik ilyen érdekesség az, hogy a svédek nagyon fontosnak tartják az orosz kapcsolatok ápolását az orosz nyelv ismeretét, mivel nagyon sok orosz hallgatójuk van. Ugyanakkor törekednek arra, hogy a svéd fiatalok tökéletesen beszéljenek angolul, így nem meglepő, hogy a PhD-dolgozatot angol nyelven kell elkészíteni. A nyelvtanulást szerintük leginkább az segíti, hogy a külföldi filmeket nem szinkronizálják, hanem feliratozzák. Szintén nagyon tanulságos volt, hogy mennyire máshogy viszonyulnak a szomszédos országok kultúrájához, nyelvéhez. Habár természetesen ők is viccelődnek a norvégok és a finnek kárára, de rendkívül nyitottak és barátságosak velük.
Mivel időm nem sok volt, Stockholmból az Arlanda Expressen és az egyetemen kívül szinte semmit nem láttam, azonban a két nap során is hódolhattam a kulináris örömöknek. Hihetetlen, de valóban ugyanazokkal a süteményekkel találkoztam, mint az Ikeában. Ugyanakkor tapasztaltam, hogy a svédek nagyon egészségesen étkeznek. Vendéglátóink elmagyarázták, hogy a svédek táplálkozási szokásai igen megváltoztak, ez az egyre több külföldi séfnek köszönhető, és így a hagyományos svéd ételeket felváltották a francia és más európai konyhák hagyományos, sok nyers zöldséggel készülő ételei. A zöldségek természetesen nem igazán teremnek meg a svéd éghajlati körülmények között, ezeket nem meglepő módon Hollandiából importálják.
Szerencsére a svéd éghajlat kellemetlenségeiben nem volt részünk, mivel gyönyörű napsütéses, esőmentes időnk volt.
Reméljük, jövőre szintén kellemes szakmai és egyéb élményekkel ajándékozhatjuk meg a 38. szimpózium résztvevőit karunkon!