Akik éltek már a 70-es években, vagy akiket érdekelnek a történelmi események, azoknak Hanoi és a béke nem összetartozó szavak, mert Vietnamról és annak fõvárosáról elõször a vietnami háború képei jelennek meg.

Hanoi ma egy lüktetõ, feltörekvõ, világvárosi rangra pályázó fõváros. Kis folyóparti faluból ezer éven át fejlõdött a mai, mintegy 8 millió lakosú metropolisszá. 1010-ben Ly Thai To császár ideköltöztette udvarát, és Thang Long azaz a Felszálló Sárkány néven fõvárosává nevezte ki. A város változatos történelmet élt meg ezer éve alatt. 1831-tõl hívják Hanoinak és az egykori (1902-1953 közötti) Francia Indokína fõvárosa, 1976 után az egész ország fõvárosa lett. A korábbi háborúk emlékei ma már csak a hadsereg múzeumában és a múzeumnak átalakított egykori börtönben (becenevén a Hanoi Hiltonban) tanulmányozhatók.

A legszembetûnõbb a rengeteg motorkerékpár az utakon. Állítólag négy és fél millió motor van a fõvárosban, egy-egy családban több is, s mindenki, mindenre használja is. Nemcsak munkába, iskolába járásra, de a legkülönbözõbb áruk szállítására is: láttunk olyan motorost, aki 4-5 malacot vitt a hátsó ülésen, de olyat is, aki egy tehenet. Az utcán szinte csak fiatalokat látni, feltûnõen sok a szerelmespár, a gyermekes család. A család még érték Vietnamban.

A konferencia helyének kiválasztásában az ázsiai régióban mûködõ geodéták bemutatkozási lehetõségén túl fontos szempont volt, hogy Hanoi (vietnami helyesírással Ha Noi) jövõre ünnepli alapításának millenniumát.

A Földmérõk Nemzetközi Szövetsége (FIG) 7. regionális konferenciáját 2009. október 19-22. között tartotta Hanoiban. A konferencia szlogenje a: Spatial Data Serving People volt, kiegészítve a: Land Governance and the Environment – Building the Capacity céllal. A rendezvényre 54 országból mintegy 400 résztvevõt regisztráltak, köztük 250-et Ázsiából és Délkelet Ázsiából, a többit a világ különbözõ részeibõl.

A Geoinformatikai Karról négyünknek volt alkalma résztvenni e jól szervezett eseményen: Dr. Márkus Béla hivatalból vett részt, mivel a FIG. 2. oktatási bizottságának elnöke, a Geodézia Tanszékrõl hárman - Dr. Ágfalvi Mihály, Dr. Busics György, Tarsoly Péter - egy pályázat keretébõl elõadással szerepeltünk.

A konferencia idõrendje a kongresszusokhoz hasonló volt: délelõtt elõbb plenáris ülés, majd szekcióülések egészen 17.30-ig, amelyet kávé- és ebédszünet szakított meg. Az esti órákban színvonalas kulturális programokat és fogadásokat rendeztek a vendéglátók. A megnyitó szakmai elõadást és zárszót Stig Enemark professzor, a FIG elnöke tartotta. Három témát emelt ki, mint amelyekre szélesebb társadalmi érdeklõdés irányul, s amelyekben a szakmai teendõink vannak: a földügyi igazgatás, a „felelõs kormányzás” megvalósítása; a földügy szerepe a környezetvédelemben és a klimaváltozás monitorozásában; a szervezetek és egyének jó gyakorlatának, képességeinek fejlesztése, divatos kifejezéssel a „capacity building”.

Az összes elõadás szövege egyébként letölthetõ a konferencia honlapjáról: www.fig.net/vietnam. A szakmai programot kiegészítette egy hanoi városnézés és egy kirándulás a világörökséget képezõ Ha Long öbölbe.

A legérdekesebbek számunkra vietnami kollégáinkkal magyarul folytatott beszélgetések voltak. Ismeretes, hogy a 70-es években, a vietnami háború idõszakában, számos vietnami fiatal tanult magyar felsõoktatási intézményekben, így többen végeztek a BME földmérõmérnöki szakán is. Közülük Vy Quoc Hai késõbb visszatért még három évre kandidatúrára, mégpedig Székesfehérvárra, itt „mellékesen” geodézia gyakorlatokat is vezetett. Tran Hong Quang e sorok (egyik) írójának volt tankörtársa 1972-77 között a BME-n, majd kandidátusi fokozatát is a BME-n szerezte, ma a külkapcsolatok felelõse a földügyi szakigazgatásban. A baráti kapcsolatok eredményeként két külön szakmai találkozóra is sor került. Magas szinten fogadtak minket a Természeti Erõforrások és Környezetvédelem Minisztériumában, ahova a földügyi igazgatás tartozik.

Alkalmunk volt meglátogatni a Hanoi Bányászati és Geológiai Egyetemet, amelynek egyik karán, a földmérõmérnökin, 350 szakembert képeznek évente. Benéztünk a gyakorlótermekbe, az elõadókba. Feltûnt a hallgatók érdeklõdése, motiváltsága. Õk szívesen jönnének Európába, Magyarországra is részképzésre, PhD-képzésre, de ehhez ma nincsenek meg az anyagi feltételek. Csak remélni tudjuk, hogy a szakmai, oktatási kapcsolatok valamilyen formában folytatódnak.

Dr. Ágfalvi Mihály – Dr. Busics György