- ünnepi megemlékezés a Nyugat-magyarországi Egyetemen az 1956-os forradalom 53. évfordulóján
A magyar forradalom és szabadságharc 53. évfordulójára emlékeztek október 23-án a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Ifj. Sarkady Sándor, a Központi Könyvtár és Levéltár főigazgatója ünnepi beszédében a soproni vér nélküli forradalmi eseményeket idézte fel.
Sopronban a város vezetése és irányítása, a MEFESZ-re, az egyetemi ifjúságra hárult. A fővárosi és vidéki véres események következménye az általános, országos sztrájk lett. Pillanatok alatt omlott össze Sopron közigazgatása is. Az egész országban kaotikus állapotok uralkodtak. Százakra rúgott a halottak és ezrekre a sebesültek a száma. Öt napi szakadatlan harc után győzött a forradalom. A soproni MEFESZ spontán csoportokat és bizottságokat szervezett az ügyek irányítására és azok lebonyolítására. Egyetemisták, főiskolások, szakmunkás és gimnáziumi tanulók vették ki részüket a munkából. Teljes egyetértésben, együttműködve dolgoztak a rendőrséggel és a határőrség osztagaival.
Sopronban vér nélkül zajlottak a forradalmi események - mondta. Minek volt ez köszönhető? - tette fel a kérdést. Köszönhető volt elsősorban annak, hogy Sopron a nyugati határ mellett feküdt. Lakói minden megnyomoríttatás ellenére városi polgárok és lokálpatrióták voltak. Az Erdőmérnöki Főiskolának és tanári karának tekintélye volt. A főiskolai és egyetemi ifjúságot szerették a soproni polgárok. A határőrség és a rendőrség itt azonosult a forradalmi ifjúság követeléseivel. Katona Sándor rendőrkapitány, Géczy Ferenc őrnagy, Farkas Antal százados, Várnai László főhadnagy és mások a lelkiismeretükre hallgattak és nem lövetettek az ifjúságra.
- Többekkel beszéltem az akkori résztvevők közül. Néhányan elmondták azt is, hogy akkori cselekedetükért, azaz 1956-ért senkitől, semmilyen köszönetet nem kaptak. Még most sem késő, hogy megköszönjük nekik mindazt, amit ezért a megyéért, a szűkebb tájhazáért, Budapestért, és Magyarországért tettek - emelte ki. Csak kérdezni kell őket, és elmondják nekünk az akkori résztvevők, egyetemisták, diákok, tisztségviselők:
Futárként, küldöttként tartották a kapcsolatot az ország más egyetemeivel és főiskoláival és a vidéki városokkal.
Őrségben álltak nemzetiszínű karszalaggal és karabéllyal a megye középületei és üzemei előtt, védve a nép vagyonát. Hangosbeszélőkön tudósították a lakosságot a gyorsan változó eseményekről.
Segítettek a malmokban a molnároknak, az üzletekben a kiszolgálóknak és hogyan sütötték a kenyeret és hordták szét a tejet a rászorulóknak.
Megye szerte új forradalmi szervek testületeiben vettek részt. Ők addig csak hallottak a demokráciáról, de megteremtették annak valamennyi formáját.
Egyetemistáink ott bábáskodtak a dr. Takács Endre vezette Soproni Ideiglenes Nemzeti Tanács létrejötténél, felállították a Járási Nemzeti Tanácsot (Steiner Gergely vezetésével ) és a Soproni Pedagógusok Forradalmi Tanácsát. Részt vettek a Dunántúli Nemzeti Tanácsban küldöttként.
Elmondják, hogy fegyverrel a kezükben járőröztek az utcákon: Így őrizték Győr, Sopron, Csorna, Kapuvár nyugalmat és békéjét. Valóban a nép vagyonát a köz tulajdonát védték.
Határőrként teljesítettek szolgálatot. Ott voltak a megye minden átkelő pontjánál. Fogadták a Hegyeshalomnál, Sopronnál érkező nemzetközi segélykonvojokat és vasúti szerelvényeket.
Az osztrák, svájci, nyugatnémet szállítmányokat, a vasúti kocsik segélyrakományát kísérték fel Kelenföldig és Csepelig.
-Váltott brigádok tagjaként a végkimerülésig pakolták a segélyeket.
Teherautókra ültek erdész, bányász, geodéta, földmérő mérnök-hallgatók, móvári akadémikusok, győri diákok és kísérték nem egyszer tanáraikkal együtt egy héten keresztül az életet jelentő vérplazmát, gyógyszert, kötszert és élelmiszert a rászorulóknak a fővárosi kórházakba.
Falura jártak élelmiszert összegyűjteni, látták, hogy a föld népe hogyan ajánlotta fel szinte mindenét a forradalom oltárára.
Elmondják az akkori résztvevők, hogy 14 napon keresztül éjt nappá téve dolgoztak a forradalom sikeréért - mondta.
Csiha Tünde Noémi