%c

Minő szerencse, hogy a világméretű járvány ellenére sem vesztettük el a humorérzékünket és a vitatkozókedvünket. Az oltással kapcsolatban ugyan még nem állt elő az a helyzet, amit politikai és vallási téren mindannyian jól ismerünk, de ki tudja? Lehet, hogy holnap az oltáspártiak utcára vonulnak és ökölrázva követelik, hogy senki ne bújhasson ki a biztonságot adó vakcina védőszárnyai alól. Mert ez ugye veszélyezteti az oltás hatékonyságát. Hát nem értik ezek a szerencsétlenek, hogy mennyire jó az az oltóanyag? Sose volt ilyen jó!

Az oltásellenzők barikádokat állítanak és bioélelmiszerrel felfegyverkezve ordítják teli torokból: „Nem kérünk szurit! Nem kérünk a higanyból és a titokban beadott mikrocsipből!“ Fenyegetően emelik a kezükben tartott jonatán almát, s elég egy rossz mozdulat a túloldalon, máris záporoznak a gyümölcsök és zellergumók.

Ahogy a Woodstock fesztiválon – állítólag – LSD-t tettek a vezetékes vízbe, nálunk majd elölt vírusokat juttatnak az ivóvizünkbe az Oltáspárt aktivistái. Erre persze az ellenoldal buzgó hívei összehangolt akcióval robbantják fel a víztározókat. A tömegközlekedési eszközökön utasnak és kalauznak álcázott ápolók - mintegy véletlenül - beoltják az utasokat.

Mikor a fecskendőbe töltött rengeteg oltóanyag már a legváratlanabb helyzetekben kerül elő és jut bőr alá, megjelenik az antioltóanyag vakcina, ami semlegesíti az eredeti oltóanyag hatását. Az ANTIOLT kommandó titokban lecseréli a gyógyszertárak polcain figyelő ampullákat ellen-ellenanyagot tartalmazó szerre, persze az eredetire kísértetiesen hasonlító kivitelben. Így már senki nem tudja, mivel is oltották be, ha beoltották egyáltalán. Az egészségügyi miniszter kihirdeti a szükségállapotot, de senki nem tudja, hogy ez mit is jelent valójában. Van, aki úgy értelmezi, hogy nem mehet ki az utcára, az iskolások nem írják meg a házi feladatukat, sokan sötétedés után csak fekete fényű lámpát gyújtanak, míg mások beköltöznek a mellékhelyiségbe, mert végülis szükségállapot van.

A teljes káosz azonban még nem jött el. A zűrzavar mélyét Kiszel Tünde nyitja meg nyilatkozatával, amelyben kifejti, hogy Benkő Dániellel közösen rájöttek a titok nyitjára. Felismerték, hogy a H1N1 kód az univerzum távoli sarkából (a Syrius csillagból) idelátogató idegenek rejtjelezett üzenete. Összedugták a fejüket és megfejtették: az idegenek azt sugallják, hogy az emberiség megmentése érdekében ne fogyasszunk csokis kuglófot, akkor sem, ha erre törvény kötelez. A nagyobb nyomaték kedvéért meztelenül vonulnak utcára, kezükben hatalmas transzparens hirdeti: „Le a kuglóffal, éljen soká az emberiség!“

A nép ujjongva veszi vállára őket, mintha az új korszak első emberpárja volnának, a maguk természetes egyszerűségében. Az emberek egymás nyakába borulnak, egészségügyi védőmaszkot cserélnek egymással, fittyet hánynak a legalapvetőbb higiéniai előírásoknak, és elhatározzák, hogy felkeresik a Föld egyetlen emberét, aki még bizonytalan a kérdés kapcsán, hogy véres bosszút álljanak rajta. Hömpölyög a tömeg, a tévé egyenes adásban közvetíti a történést, hisz nincs ma ennél magasabb hírértékű ügy. A népharag végletekbe fordulva egyetlen hatalmas üvöltésként csattan fel, mintha valami gigantikus vekker igyekezne felébreszteni azt, aki a téves eszmék homályába és kábulatába merülve szunyókál. Szívembe markol a felismerés: értem jönnek! Minden porcikám remeg az iszonyattól, amikor meghallom az ajtón a dörömbölést. Tudom: ütött az órám.

Verejtékben úszva ébredtem. Az ébresztőóra szelíd csilingelése reszkető ujjam finom érintésére abbamaradt. Halkan felnevettem és még fogmosás közben is ingattam a fejem a képtelen álomra gondolva.

Derűsen indultam munkába abban a biztos tudatban, hogy a világban mégiscsak a józan ész rendje uralkodik, mikor a szomszéd félreérthetetlen gyanakvással a szemében fordult felém:

- Te oltatsz?

hg