%c

Titokzatos, félelmetes beszámolókkal borzongatta az 1920-as, ’30-as évek sajtója az embereket: a Tutanhamon fáraó sírjának feltárásában résztvevők sorra meghaltak. A fáraó átka ma már tudományos szempontból is magyarázatot kapott. Mi is történt valójában? Közismert legenda a fáraó átka, amely Tutanhamon sírjának felfedezése után terjedt el. 1922-ben Howard Carter sok-sok évnyi munka gyümölcseként feltárta Tutanhamon fáraó sírját. Howard Carter régész és Lord Carnarvon közösen fedezték fel a sírt. Az ókori egyiptomi temetkezési szokások része volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutanhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” A régészek nem törődtek a felirattal, és feltörték a pecséteket.

Az első halálesetek

Hónapokkal később Lord Carnarvont, a kutatás fő támogatóját (ma szponzornak mondanánk) megcsípte egy rovar az arcán, és a csípést szokásos reggeli borotválkozása közben megvágta. A seb elfertőződött, és Lord Carnarvon 1923. április 5-én meghalt. Kairóban közben elterjed a pletyka, hogy a halált igazából skorpiómarás okozta. A skorpió az ókori Egyiptom egyik szent állata volt. Lord Carnarvont kórházba vitték, s állítólag többször is Tutanhamon nevét mondogatta. Majd egyszer csak felkiáltott: „Vége, hallom a hívást, készülök! Halála pillanatában – a legenda szerint – Kairó fényei kialudtak Miután kialudtak a lámpák, a nővér elment visszakapcsolni az áramot, mire visszaért Lord Carnarvon már meghalt. A fellahok átokról kezdtek beszélni, és ez a sajtónak köszönhetően az egész világon elterjedt. Pár héttel ezután Audrey Herbert ezredes Lord Carnarvon öccse halt meg, majd az őt ápoló nővér következett.

A halálesetek szaporodása

Az újságírók bulldogként vetették rá magukat a témára. Harsogtak a szalagcímek: „A múmia bosszút áll!” „Halál vár a fáraó álmának megzavaróira!”. Ez tovább fokozódott, amikor a 26 fős kutatócsoportból is meghaltak néhányan – évekkel a sír megnyitása után, zömmel idős korukban. De a rejtély csak tovább fokozódott… Howard Carter kanáriját kobra marja meg, de a kígyó eltűnik. Meghalt Richard Bethell is, aki Carter személyi titkára volt, ezután az apja is meghalt. Majd Jafleur professzor halt meg, aki a sírból előkerült tárgyakat vizsgálta. Arthur Mace is meghalt, aki éppen csak belépett a sírba. Evelyn White depressziós lett, majd felakasztotta magát. Douglas Reed és Douglas Derry professzorok is meghaltak, majd őket követte Lord Carnarvon felesége. A hatóságok nyugtalankodtak, és egy őrt küldtek a sírhoz, aki szintén meghalt. Az újságok igazi szenzációként tálalták az újabb és újabb haláleseteket. A botrány odáig gyűrűzött, hogy az állítólagos megátkozottakat exhumálták, és egy közös tényezőt valóban találtak: mindegyikük tüdejében az Aspergillus csoportba tartozó penészgomba volt. Halálukat nem a gomba okozta, de tény és való, hogy a dohos sírkamra levegőjéből mindannyian belélegezték azt Ki a gyilkos? Egyéb kórokozók, így baktériumok és gombák szerepe is felmerült a „rejtélyes” halálesetekkel kapcsolatban, míg mások a halott kapcsán keletkező mérgező gőzöket és gázokat teszik felelőssé. Időnként új divathullám kúszik be a találgatások terén: pár éve a slágergyanús Bacillus anthracis, a lépfene baktériuma került az érdeklődés középpontjába. A feltételezés lényege az volt, hogy már az ókori egyiptomi főpapok is éltek a bioterrorizmus módszereivel, és anthrax spórákat helyeztek el a sírban, hogy azok majd jól megbosszulják a fáraó nyugalmának megzavarását. A tudósok, megpróbáltak utána járni a legendának, és több (ilyen látszólag megmagyarázhatatlanul elhunyt esetében) exhumálást végeztek. A halál okaként egyetlen közös elemet találtak. Később, még két ok is felmerült gyanúként. Az egyik egy mérgező gombafajta, amit a sírban találtak, és a sírfeltárók kapcsolatba kerültek vele. Egy másik okként a hisztoplaza vírust jelölték meg, míg egy másik vélemény szerint a sírban radioaktív anyagot helyeztek el, és az okozta az illetéktelen behatolók halálát. A jelenséget vizsgálók véleménye megoszlik: egyesek szerint a sírban lévő kórokozók felelősek a halálesetekért, mások szerint szó sem volt tömeges halálozásról, mindenki elment, amikor eljött az ideje. Felhívják a figyelmet, hogy Lord Carnarvon nem volt már fiatal, krónikus betegségekben szenvedett, több műtéten is átesett halála évében. Legyengült szervezet esetében apró fertőzés is nagy bajokat okozhat, amit a századelő higiénés viszonyai mellett, pláne Egyiptomban, igazán nem volt nehéz összeszedni.

Tényleg létezik az átok?

A mai napig is keringenek elméletek a halálesetekről. Vannak, akik szerint a sírkamra falát méreggel kenték be, és ez 3300 év után is hatásos maradt. Mások szerint a kamra levegője olyan anyagokat tartalmazott, amelyek ártalmasak voltak az emberi szervezetre. Tudjuk, hogy a kamrát már feltörték, de a sírrablók elmenekültek. Vajon miért menekültek el? Ezt még ma is csak találgatjuk. Azok szerint, akik nem hisznek az átokban, úgy gondolják, hogy valószínűleg ez csak a körülmények szerencsétlen összjátéka. Az is igaz, hogy a sajtó felfújta akkor a dolgot, és egyre messzebbre mentek el az elméletek gyártásában. Egyesek szerint, az egészet a sajtó találta ki. Ráadásul a sok emberből, akik a sírban jártak, csak heten haltak meg. Emellett az esetek nem egymás után, hanem évek alatt történtek. A halottak, pedig többnyire idős emberek voltak, akiknél hétköznapi betegségeket állapítottak meg. A felirat létezésében sem hisz mindenki. Ma már nehéz meghatározni mindezt, ráadásul elméletek milliói terjednek az emberek között. Arról, hogy hisz-e valaki az átokban, mindenki maga dönt, ezt ugyanis nem a történelemtudománynak kell eldöntenie. Egyesek szerint azonban létezik az átok. „Végre az utolsó emberre is lesújtott az átok, meghalt Howard Carter, Lord Carnavon munkatársa”. Az így megfogalmazott hír bejárta a világsajtót, és megborzongatta a misztikumra hajlamos lelkeket, és bekerült okkult könyvekbe is.

Mi igaz, mi nem?

Az átokról szóló történetet a sírkamra bejárata felett olvasható feliratra alapozták: „Gyors szárnyakon jár a halál arra, aki a fáraók sírjához merészel nyúlni”. A lord elkövette a szentségtörést, ezért két napra rá utolérte az „átok”…) Meg kell jegyezni, hogy, ilyen feliratot a királysír előtt nem találtak (igaz erre sokan azt mondják, hogy a lord maga dugta el…), az sem igaz, hogy két napra rá érte utol az átok. A kutatást 1906-ban kezdték meg, 1922-ben bukkantak Tuthankamon sírjára, és a végzetes csípést, csak egy évre rá, 1923-ban kapta a lord, aki közvetlenül az expedíció előtt két súlyos műtéten esett át, legyengült, idős szervezete nem bírta legyőzni a fertőzést…/ Mindenki ismeri a hírgyártás lélektanát. Átlagos, mindennapi esetek senkit sem érdekelnek. Halálos légycsípés akkoriban gyakran fordult elő, ezért „adták el” a hírt, a fáraó átka címmel…Később a sírkutató társaság egy második tagja is meghalt. Az újságban rögtön olvasható volt: „ Íme a második áldozat ! „ Ezután egy harmadik haláleset is bekövetkezett. De a riporterek (eléggé furcsán számolva), már KILENC áldozat tragikus esetéről számoltak be. A következő „hírben”, arról lehetett olvasni, hogy 21-en haltak meg a fáraó sírjának megbolygatói közül… Pedig a valóság, a következő volt: A sírkamra feltárásánál 26-an voltak jelen. Közülük „mindössze” HETEN haltak meg. Nem megdöbbentő egymásutánban, hanem 17 év alatt. A halálesetek bekövetkezése után, legtöbbször egészen hétköznapi betegséget (tüdővész, érelmeszesedés, stb.) jelöltek meg az orvosok, a halál okaként. Az elhunytak egyébként jellemzően idősek voltak. Mint mondottam ez a valóban megtörtént eset szülte a legendát, a fáraó átkáról. Időről időre, azonban történtek megmagyarázhatatlannak tűnő halálesetek, amik tovább táplálták a hitet, az átokban hívőknek, de ha az átok valóság lenne, mindenki, aki belépett a sírkamrákba, meg kellett volna, hogy haljon. Márpedig az elhunytak száma, az összes belépőhöz viszonyítva - ha lehet ilyet mondani - nem volt „jelentős”. A továbbiakban nézzük egy „múmia történetét”, a végén pedig a múmiákkal kapcsolatos néhány meglepő, de valódi történet olvasható! Ennek a históriának két változata is létezik, ami „gyanússá teszi” a hitelességét… Egy angol úr megszerezte egy tébai papnő múmiáját. Alighogy megérkezett Londonba, családját egyik baj, a másik után érte. Hogy mik voltak ezek? Nos, a történet tapintatosan hallgat erről, mégis szenzációt robbantott ki, mert állítólag a múmia koporsójának a fedelét elküldték egy fényképészhez, hogy fotózza le, mivel rá volt vésve a papnő képmása. Néhány nap múlva a fényképész rémülten közölte, hogy a felvételt saját kezűleg készítette el, a lemezhez senki nem férhetett hozzá, és mégis szörnyű dolog történt. Előhívás után nem a koporsófedél, hanem egy élő asszony, gonoszan villogó szemű képe jelent meg. Erre a család is megijedt, és szabadulni akart a „gyanús szerzeménytől”, és a British Múzeumnak ajándékozták. A szolga, aki vitte egy hét múlva meghalt. Segítőtársa megbotlott, és összezúzta magát. A múzeum igazgatósága szintén le akarta fényképeztetni a koporsót. A fényképész nem volt megelégedve a világítással, ezért a felvételt másnapra halasztotta. Hazamenet, amikor kiszállt a földalatti kocsijából, az ajtó szétroncsolta a hüvelykujját. Segédje, otthonában, vérben úszva találta az egyik gyerekét, aki a betört ablaküveg cserepeivel sebezte meg magát. Egy fiatal egyiptológus, aki tanulmányt akart írni a múmiáról, hirtelen megbetegedett és meghalt. Az egyik látogató tréfás megjegyzést tett a múmiára, s másnap felmondtak neki. Fiát az őrültek házába szállították, az a cég pedig, amelybe vagyonát fektette, megbukott. Sőt, időközben az is kiderült, hogy a múmia felfedezőjének, néhány nap múlva le kellett vágni a jobb karját, mert fegyvere véletlenül felrobbant. Egyik társát (ugyancsak véletlenül) agyonlőtték, egy másik bánatában halt meg, mert elvesztette az egész vagyonát.

A múzeum igazgatósága ekkor másolatot készíttetett a múmiáról, és az eredetit eldugták a pince egy félreeső zugában, amit később egy amerikai vásárolt meg. Becsomagolták, először vasútra, aztán egy Amerikába induló hajóra tették fel. A hajó neve a mindenki által ismert: Titanic… Fontos azonban tudni azt, hogy a Titanic 1912. április 12-én süllyedt el. A történet „eredeti”, első verziója azonban már 1904-ben angol újságokban megjelent. Ezt a Dresdener Nachrichten című lap, 1904. évi 271. számából tudjuk. Tehát bizonyos, hogy a történet végét, később fűzték hozzá az első verzióhoz, nyílván azért, hogy így kerekebb legyen. Valójában a mai napig tényleges magyarázatot nem sikerült találni. De talán valamiféle alapja mégiscsak van a legendának, de nem úgy, és nem az, ahogy az újságok bevitték a köztudatba. 1978-ban az Egyiptomi Múzeumba került felbecsülhetetlen értékű leleteket egy hat emberből álló banda megkísérelte elrabolni. A rablókat elfogták és még hárman a tárgyalás előtt meghaltak. Ketten a börtöncellában, majd a hatodikukra holtan találtak rá egy szállodában. Mellette egy papírlap feküdt, rajta a felirat: „elért a fáraó átka. A legendának azonban mégiscsak volt „haszna”. … Az egyiptomi birodalom ugyanis, hihetetlen mennyiségű múmiát hagyott örökül annak az utókornak, aki sokáig nem tisztelte ezeket a holttesteket. Még a múlt században is gyakori látvány volt, hogy különböző gőzgépek (gőzmozdonyok) fűtésére, a nagy mennyiségben rendelkezésre álló múmiákat használták fel… A hatalmas mennyiség tehát gyorsan megcsappant, amit fokozott az a „divattá vált” szokás, hogy a turisták (főleg a tehetősebbek), szintén jelentős mennyiségben vásárolták, és vitték haza, mint szuvenírt. A barátaiknak partikat rendeztek, és végül, a teadélutánok „csúcspontjaként” mutatták be legfrissebb szerzeményüket. Szerencsére a tudósok időben ráébredtek arra, hogy a múmiákon keresztül, kiválóan nyomon lehet követni egyes betegségek kifejlődését, öröklődését, és időben megállították azt a folyamatot, ami valószínűleg minden múmiát megsemmisített volna.

Prof. Dr. Balázs Judit