Alszik a cilámpás szösz takaród puha vállán,
Béke szuszog gyapjú-borostás méla állán.
Párnád csiklandva horkol a lisztszínű tollvég.
Álmában vadlúd, ki magasba röppen hol még
Kalán néni mesél.
Lepedőd magába gyűrte a nappal nyűgös gondját.
Reggelre ráncaid rendezett mosolyba fonják
Az éji manók.
Talpadban ezernyi dallam járja a tangót,
Keringőt, salsát s a sosem ismert fandangót.
Vállad dombján kivirít a pipitér,
De tudod-e már vajon ki mit ér,
Ha ébredni kell?
…Vekker, Te
Ricsajos, cserfes,
Tüntetőn bennfentes,
hagyd ágyamba még!
2009.12.02.