%c

Alszik a cilámpás szösz takaród puha vállán,

Béke szuszog gyapjú-borostás méla állán.

Párnád csiklandva horkol a lisztszínű tollvég.

Álmában vadlúd, ki magasba röppen hol még

Kalán néni mesél.

Lepedőd magába gyűrte a nappal nyűgös gondját.

Reggelre ráncaid rendezett mosolyba fonják

Az éji manók.

Talpadban ezernyi dallam járja a tangót,

Keringőt, salsát s a sosem ismert fandangót.

Vállad dombján kivirít a pipitér,

De tudod-e már vajon ki mit ér,

Ha ébredni kell?

…Vekker, Te

Ricsajos, cserfes,

Tüntetőn bennfentes,

hagyd ágyamba még!

2009.12.02.