Napok, hetek, kevés idõ.

Mégis képek ezre tûnik elõ.

Pillanatok, melyekre szívesen emlékszem.

S percek, melyeket sohasem feledem.

Már csillag vagyok, már örök.

Nem csak magányos fény a világ fölött.

A képek felvillannak újra és újra,

Remélem, soha nem hullnak majd kútba.

Képek, képek egyre tisztábbak,

Fényesek és egyre csak trilláznak.

Egy arc, egy hang, egy alak tûnik elõ,

Mosoly villan és tudom, ez nem más csak Õ.

Tudom, tudom már egészen,

Itt lenni és ragyogni szelíden.

Ezt szeretném látni, hallani s érezni örökkön,

Vele lenni mindig vagy kihunyni rögtön.