A házak ablakait belepte a pára.

Csak itt-ott tûnik fel néhány

kölyök-orr, kíváncsian,

a hóra várva.

Cipõm orrára még békés

nyugalommal szállnak a

pelyhek és izzik bennem a

gyerek-vágy, hogy párat

markoljak, s ha szomjam kívánja,

megegyem.

Mellkasomban elterül a nyugalom,

s a meleg szobában

szõnyegbe süllyed a lábam,

mikor tüdõmbe szippantom

a narancs és fahéj illatát,

mint téli mámort.