A házak ablakait belepte a pára.
Csak itt-ott tűnik fel néhány
kölyök-orr, kíváncsian,
a hóra várva.
Cipőm orrára még békés
nyugalommal szállnak a
pelyhek és izzik bennem a
gyerek-vágy, hogy párat
markoljak, s ha szomjam kívánja,
megegyem.
Mellkasomban elterül a nyugalom,
s a meleg szobában
szőnyegbe süllyed a lábam,
mikor tüdőmbe szippantom
a narancs és fahéj illatát,
mint téli mámort.