Azt kérdezed, mi a szerelem?

Nem tudom mi az, de több mint a vágy

Ami után õrülten rohan a vadság,

Nem szenvedély, mely kigyúl,

Melynek célja, hûtlen önmaga,

Robbanékony pusztító, állat-attribútuma.

Nem is halk zakatolás, mely oly

Állandó és folyamatos, mint a vonat zaja,

Monoton, lüktetõ holt mindig-sóhaja.

Nem biztosíték, ami életet menthet,

Átvethet oda, ahol nem mulatnak Szentek.

Több az, mint szeretve féltés,

Mint utolsó falatért egy remegõ kérés…

A szerelem nem vár és nem mulaszt,

Nem mérlegel sõt, értelem-káoszt is fakaszt.

Nem tudom mit jelent, hogy honnan való

De mindenek elõtti, már olyan fakó.

Költõk, filozófusok, komponáló balga népek

Senki sem tudja, mit jelöl e szó, ez már õsi vétek.

De remegi minden ember, hogyha él,

Mert nincs élet szerelem nélkül, csak sekély.

Azt kérdezed, mi a szerelem?

Nem tudom mi az, de azt hiszem

Érzékek fölötti láng, ami nem alszik ki soha,

Nincsen se határa, sem ügyefogyott oka.

Soha sem egyértelmû az észnek, mert az túl suta,

Kevés hozzá a gondolat, a descartes-i csoda,

Kevés minden csokor virág, drámai költemény,

Kevés a párbaj, a részeges vak remény,

Bolondok, villoni csõcselék hada,

Minden szenvedõ fájdalmas jaja,

Kevés ehhez minden emberi szimfónia,

Mert a szerelem vak istennõ vad szerelme

A holt lelkek néma istenébe…

… de mondd, ha ezt nem is tudom,

Mit ér álmok nélkül egy kamasz,

S rügyezõ fák nélkül a virágzó tavasz,

Mit ér egy csók, ha emléke elveszett,

Egy tánc, ha nincs hozzá zene, mely vezet,

Mit ér az esõ, ha már kiszáradt minden növény,

Az élet, ha élni nem lehet remény,

Mert a betegség lappangva, lassan öl meg,

Ha már senki meg nem menthet téged?

Mit ér a gyermek boldog könnye,

Ha anyja nincs, hogy letörölje,

Gondosság, mely ápol, betakar, és szeret,

Ha mindez, sajnos szülõtõl nem lehet?

Mit ér a harc, mely magára a boldogságra tör,

Ha a puha semmi közben megöl?

És jaj mondd meg nekem, mit ér minden

Ha nincs az, mit úgy hívnak szerelem?

2009