%c

A helyszín mindig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány házainak egyike. Tavaly nyáron néhány hallgatótársammal részesei lehettünk egy ilyen útnak. Gálospetriben és Nagyszalontán töltöttük a hetet. Bár a települések nagyon közel vannak a magyar határhoz, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az életkörülmények mégis sokkal rosszabbak. Az alapítványnál 2-14 éves gyermekek laknak, akik vagy árvaság, vagy szociális helyzetük miatt kerültek oda. Bár az alapítvány mindent megtesz, helyzetük mégis nagyon nehéz.

Feladatunk a házimunkába való besegítés mellett a gyermekek felügyelete volt. Miután eltelt egy hét és hazaértünk, elhatároztuk, hogy ősszel gyűjtésbe kezdünk a számukra. Szeptemberben körvonalazódtak terveink, elkészültek a plakáttervek és az internetre is felkerültek. Mivel a tapasztalataink ezen a téren meglehetően szegényesek voltak, az egyetem Hallgatói Önkormányzatát hívtuk segítségül, melynek köszönhetően az események felgyorsultak.

Kulturális jótékonysági estet szerveztünk. A gyűjtés eredménye novemberben látszódott meg igazán, amikor a HÖK tárgyalóterme megtelt ruhákat tartalmazó dobozokkal, zsákokkal, élelmiszerrel, játékokkal. Az adományokat december 7-én amolyan utómikulásként vittük ki. Az ajándékok mellett a HÖK összeállított minden kisgyermeknek egy mikulás csomagot, valamint az előbb említett jótékonysági est bevételéből nagy mennyiségű élelmiszert vásároltunk.

December 7-én kora reggel két mikrobusszal indultunk útnak. Először Nagyszalontán álltunk meg, ahova gyümölcsöt és játékokat vittünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy épp előttünk jártak ott adományozók. Gyűjtésünk fő célpontja azonban nem is ez volt, hanem Gálospetri. Körülbelül délután 2-3 között érkeztünk meg. A gyerekek nagyon örültek, amikor megláttak minket és a rengeteg ajándékot. A sok doboz kipakolásában örömmel segédkeztek még a legkisebbek is. A kisbuszok kiürítése után a gyerekek az épület étkezőjében énekeltek nekünk karácsonyi dalokat, majd megkapták a mikulás csomagokat. Egy kis játék és beszélgetés után a hosszú útra való tekintettel elbúcsúztunk tőlük és nevelőjüktől, majd hazaindultunk. Úgy gondolom, hogy mind a szervezők, mind az adományozók és a támogatóink is jócselekedetet vittek véghez. Remélem, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk ilyen jellegű tevékenységet végezni.