%c

Salzkammergut a német Alpok legszebb látványt nyújtó része, szemet gyönyörködtető vidékekkel, kedvesebbnél kedvesebb városkákkal, kastélyokkal, művészeti kincsekben rendkívül gazdag templomokkal, amelyek teljes harmóniát alkotnak a környezettel, ahogyan az azt létrehozó művészek megálmodták őket. Salzkammergut területén három tartomány osztozik: Felső-Ausztria, Salzburg, és Stájerország.

Utazásunk első állomása a Traunsee partán fevő Orth kastély volt, amely Salzkammergut legrégebbi épületei közé tartozik, hiszen már 909-ben említést tesznek róla az oklevelek. Egy 130 méter hosszú fahíd köti össze a kastélyt egy kis szigettel, melyen a festői szépségű tavi kastély áll.

Traunkirchen települést egy erdős szikla teszi különlegessé, mely mélyen benyúlik a tóba, és e földnyelv köré épült maga a település is csodálatos kolostortemplomával, és dombon fekvő kápolnájával.

Ezt követően a Wolfgangsee irányába folytattuk utunkat, mely különösen hangulatos környék az 1500-1800 méter magas hegyek koszorújában, amelyek közül az 1783 méter magas Schafberg nyújt a Keleti-Alpokra feledhetetlen kilátást. A legfontosabb települése St.Wolfgang, formás, freskókkal díszített polgárházaival, és a tóparton fekvő késő gótikus templomával. Magával ragadó látvány tárult elénk a templomban található Michael Pacher által faragott szárnyas oltár láttán, melyben hosszú ideig gyönyörködhettünk. Ez a szárnyas oltár a legszebb ma is használt német szárnyas oltár a világon. Saját és más látogatók csodálkozását a csodálatos remekművön éneklésünkkel tettük teljességet nyújtó látvánnyá.

A városkában végigsétáltunk az adventi vásáron, melynek hangulatát nagyon élveztük, és finom forralt borral, punccsal, forró csokoládéval melegíthettük át testünket, lelkünket.

Első napunk legfantasztikusabb úti célja a hegyeket csodálatosan visszatükröző Halstättersee partján fekvő Hallstatt volt. Festői kisváros, amelyet az úti könyv írója szerint messziről rátekintve valamiféle gyermeki kockajátéknak, egymás hegyére-hátára zsúfolt várépítő készségnek vélhetünk. Nevét a sóból kapta. A “Hall” szó keltául sót jelent, melyhez a német “Statt” szó járul. Hallstattban az emberemlékezet határán jóval túl telepedett meg az ember, hogy sót bányásszon. A településnek különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyas oltára van. A helyszűkével küzdő kisváros különleges nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér “homlokra” gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontházban őrzik a holtak földi maradványait. A templom elől lepillantva magunk előtt látjuk, és halljuk zúgni a Mühlbach folyócskát, amely a város közepén magas vízeséssé változik. A városka a szikla lábához épült egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához ültettek gyümölcsfákat és futtatták fel azokat a falon. Hallstatt további nevezetessége a világ legrégebbi ismert sóbányája, melyet 2002-ben múzeummá alakítottak át.

Az este közeledtével elindultunk az 1000 méteres magasságot is elérő kanyargós szurdokvölgyön keresztül Golling városába, ahol egészséges fáradtságot magunkban érezve elfoglaltuk kitűnő szálláshelyünket a “Gasthof zur Goldenen Traube” nevű panzióban. Mindnyájunknak jót tett az esti pihenés, és a kellemes hangulatú beszélgetésekkel felejthetetlen emlékeink sorát gazdagíthattuk ezúttal is.

Utazásunk második napján Salzburg látnivalóival ismerkedtünk meg. Megtekintettük a város legfőbb nevezetességeit, Mozart szülőházát, a dómot, a ferencesek különleges lelki élményt nyújtó templomát, a város felett őrködő várat, a Festung Hohensalzburgot. Városnézésünket követően sétálgathattunk a szűk salzburgi utcákban, élvezhettük Salzburg egyedülálló hangulatát a nemcsak késő ősszel ritka verőfényes napsütésben, és örömmel mondhatjuk, hogy rajtunk kívül nem sok látogatónak adatik meg ilyen rövid idő alatt, ilyen csodálatos időjárást találni ebben az amúgy sokszor ködös, esős városban.

Hamarosan azonban el kellett indulnunk hazafelé, hisz hosszú út állt még előttünk, több mint 300 kilométer.

Útközben még lehetőségünk adódott kívülről megtekinteni Melk nagyméretű, művészi egységben komponált, a Duna-kanyar tájába remekül beillő bencés apátságát és apátsági templomát, melyet joggal nevezhetünk az “osztrák Pannonhalmának”.

Ezután már csak az emlékek felidézése maradt a buszon hazafelé utazva, az emlékezés pedig mindig újra és újra visszahozza mindazt, amiben részünk lehetett, és nem arra gondolunk, hogy ez a szép kirándulás véget ért, hanem arra, hogy milyen csodában lehetett részünk.

Babai Zsófia

adjunktus,

az utazás szervezője