%c

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az 1956-os év rendkívül jelentős a magyar nevelésügy történetében. 12 felsőfokú tanítóképző és 3 felsőfokú óvónőképző intézet nyitotta meg kapuit elsőként Európában.

A képzők kialakítása 1959 elején megindult a tantárgyi rend és tantárgyi programok alapján. A jegyzetek elkészítésével párhuzamosan, az intézmények helyének kiválasztása, személyi és dologi ügyeinek elindítása volt soron. Mindezt a Felsőoktatási Főosztály keretében létesített Tanító- és Óvónőképző Osztály szervezte, rendezte, irányította.

1959 februárjában kaptuk meg az igazgatói, helyettes-igazgatói és gazdasági igazgatói kinevezéseket. Ezzel kezdődött az új típusú képzők létesítésének, nem kis feladatokat tartalmazó munkája.

Elsőként – Budapesten – kéthetes megbeszélésen vettünk részt, külön a tanító- és külön az óvónőképzők igazgatói és helyettesei. A gazdasági igazgatókkal a minisztérium gazdasági osztálya foglalkozott. Igen részletesen és rendkívül alaposan készítettek fel bennünket a ránk váró feladatokra. Megismertettek bennünket a tantárgyak elosztásával és azok programjaival. Ezek megszerkesztőivel módunk volt alaposan megvitatni mindent, ami már előzőleg is foglalkoztatott bennünket. Tanfolyamunkkal egy időben elkészültek a tantárgyak jegyzetei is.

Éremes röviden felsorolni a megoldásra váró feladatokat.

1. A Ferenczy János utcai épületünk átalakítása a leendő intézmény működési rendje szerint. Mi minden kellett ehhez?

Új központi fűtési rendszer, nagyelőadó, tantermek, rajz- és kézimunka terem, gyakorló szobák, szakcsoporti szobák, tanári tanácskozó, tornaterem, könyvtár, irodák: igazgatói, gazdasági, tanulmányi osztály helyiségei, gondnoki és személyzeti szobák kialakítása és berendezése. Ezeken kívül mosoda, vasalószoba, konyha, raktár, ebédlő. Ezek ugyan már megvoltak, de sajnos, nagyon rossz állapotban. Teljesen fel kellett újítani őket. Ezeket a munkákat a minisztériumból lejáró mérnök irányította és ellenőrizte. Végül a festés és mázolás, meg a takarítás zárta az épülettel kapcsolatos tennivalóinkat.

2. Hallgatói kollégium létesítése az épület II. emeletén.

3. Személyzeti munka, mely kiterjedt a tanárokra, hallgatókra és dolgozókra. Ahogy fokozatosan bővült a munkatársak száma, úgy csökkent az elfoglaltságunk is. Így több idő jutott a megyékkel való kapcsolatok felvételére. A hallgatók beiskolázása szempontjából - Tolna megye kivételével - a Dunántúl minden megyéje hozzánk tartozott. A megyék illetékesei szívesen együttműködtek velünk a beiskolázásunk és az ő nevelőik továbbképzése fontos munkájában is.

4. Ha már a kapcsolatokról beszélek, megemlítem, hogy folyamatos kapcsolatunk alakult ki a minisztérium illetékes osztályával és gazdasági hivatalával.

Ugyanez vonatkozott városunk vezetőire, a társintézetekre, a soproni Erdőmérnöki Főiskolára. Az utóbbiakról is nagyon sok jó tanácsot kaptunk a tanulmányi osztályunk kialakítására és a parkunk rendezésére. Éppen ekkor városrendezés során 9 méter széles sávval bővült a területünk. Az új kerítés mellett, az Erdészeti Főiskola segítéségével nagyon szép jegenyesort létesítettünk.

Visszatérve egy pillanatra a városunkkal való kapcsolatunkra, együttműködésükkel biztosítani tudtuk a gyakorló óvodákat és a családos tanárok lakásait.

Örömmel mondhatom el, hogy városunk is nagyon sokat nyert az új felsőoktatási intézményével. A kulturális és a szellemi közélet tekintélyes gazdagításához nevelőtestületünk sok területen eredményesen hozzájárult, és járul még ma is.

Az idő haladtával befutottak a tanári pályázatok. Mielőtt javaslatot készítettünk volna, igyekeztünk megismerkedni a pályázókkal. Saját kocsimmal és párszor városi hivatali kocsi segítségével tudtuk csak megoldani ezt a feladatot.

Igazán előrelépés akkor következett be, amikor a minisztérium kinevezte a tanárokat. Nagy lendülettel és lelkesedéssel kapcsolódtak be a nevelőmunkára való felkészülésbe. Külön kiemelem a kinevezett szakcsoportvezetőket példaadó aktivitásukért. A szakcsoportvezetők alkották az Intézeti Tanácsot, amelynek rendkívül fontos szerep jutott az intézet életében.

A következő lépés a hozzánk pályázó jelöltek felvételi vizsgáinak lebonyolítása volt. A szép számú jelentkezők közül került ki első 125 fős évfolyamunk, akiket a tanévnyitó előtti két napra hívtuk be, hogy felkészíthessük őket az ünnepélyes tanévnyitóra és a tanév megkezdésére.

1959. szeptember 8-án verőfényes, 24 fokos, szép, kora őszi nap virradt ránk. Ez volt az első tanévnyitó napja. Talán nem túlzás, ha azt mondom, az egész intézet lázban égett. Végre elérkezett a délután, amikor 2 óra előtt a Magyar Művelődés Háza, akkor még létező, rendkívül tágas és nagyon szép karzatos barokktermében gyűltünk össze a tanévnyitóra. Öröm volt végignézni a termet betöltő jelenlevőkön. A 125 hallgató és a szép számmal megjelent szüleik, a meghívottak és az érdeklődők töltötték be a kitűnő akusztikájú termet. Az ünnepélyesség már a Himnusz előtt érezhető volt a teremben.

Az ünnepi beszédet Bizó Gyula minisztériumi osztályvezető tartotta. Beszédét dörgő taps honorálta. Énekkari számok, szavalatok, Mihálka Margit kitűnő zongorajátéka fokozták az ünnepi hangulatot. Külön fénypontot jelentett a hallgatók eskütétele. Nemcsak a hallgatók, de az egész terem meghatottan, állva hallgatta az eskü szövegét.

A Szózat eléneklésével zárult a felejthetetlen első tanévnyitó, mely a város második felsőfokú intézményének megszületését jelentette. Az ünnepség után átsétáltunk az intézet elé, ahol zárt kapu fogadott bennünket. A kapu előtt álló Gyuri bácsi párnán nyújtotta át a kapukulcsot Bízó Gyulának, aki nagy taps közepette nyitotta ki a főkaput. Azóta az nemcsak a leendő hallgatók előtt, hanem a volt hallgatóink előtt is nyitva áll.

A vendégek hallgatóink segítéségével megtekintették az intézetet. A meghívottak és a tanári kar állófogadásával zártuk ezt az igazán emlékezetes napot.

1959. szeptember 10-én, hétfőn 8.00 órakor indult az intézet a főiskolává válás útján. Mint Önök is tapasztalhatták, fél évszázada, a szakma és a közélet véleménye szerint is, eredményesen működik.

Zárógondolat: egy új intézmény elindítása felelősségteljes, sokakat igénybevevő munka volt. Ezt a költő szavával jellemezhetem: „Jó mulatság, férfimunka volt.”