Vivat Academia Online
http://vaonline.nyme.hu/?cmd=displaystory&story_id=886&format=html&edition_id=42
In memoriam Kiss Elemér
By Dr. Nagy Frigyes
{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c

 
 
"}
75 éves korában elhunyt Dr. Kiss Elemér a mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar volt egyetemi docense, az Üzemtani Tanszék helyettes tanszékvezetője. Hosszú ideig volt a Mezőgazdasági Szakemberklub titkára, mint a klub egyik alapítója.

Hosszan tartó, súlyos betegségben 2009. október 28-án elhunyt Dr. Kiss Elemér Wittmann Antal-díjas agrárközgazdász, ny. egyetemi docens, a Mezőgazdasági Szakember Klub alapító tagja, titkára.

Kiss Elemér 1934-ben született Iván községben. Kiss Elemér első generációs értelmiségiként az általános iskolát falujában, a középiskolát Sopronban végezte. A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus érettségi bizonyítványt kapott.

1953-ben felvették az Agrártudományi Egyetem Agrárközgazdász Szakára, diplomáját Gödöllőn kapta kézbe 1958-ban. Rövid banki alkalmazás (1958-1960) után került a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára, ahol először az Igazgatói Titkárságot vezette, majd az Üzemtani Tanszéken kapott tanársegédi beosztást, és kezdte meg egész életre szóló tanári munkáját, melyet hivatásának tekintett.

Kiss Elemér ezután végigjárta a szakmai ranglétrát. 1960-61-ben az Igazgatói Titkárságot vezette, 1961-62-ben tudományos segédmunkatárs, 1963-66 között egyetemi tanársegéd, 1967-76-ban egyetemi adjunktus volt. 1976-ban egyetemi docenssé, majd 1979-től tanszékvezető-helyettessé nevezték ki.

1963-ban Alma Materében a szaktanári oklevelet is megszerezte, majd 1968-ban ugyanitt doktorált. Intenzíven publikált, e területen több nívódíjat is a magáénak mondhatott. Kiemelkedik oktatott tárgya, a mezőgazdasági számvitel témakörben társszerzőként írt egyetemi jegyzete, tankönyvei, melyek országosan kötelező tananyagok voltak. Szaktudására a politika is igényt tartott. A szakmai munkára a Városi Pártbizottság, illetve a Járási Tanács is kölcsönkérte egy-egy félévre, ahol tisztességgel helyt állt, bár egyébként távol tartotta magát a politikától.

1983-tól a Továbbképzési Csoport vezetését vette át, új lendületet adva a karon folyó posztgraduális képzésnek. Jelentős szerepet játszott az intézet felszerelésének fejlesztésében, hazai és külföldi kapcsolatainak kiépítésében. Elsőként szervezett nemzetközi projekteket, idegen nyelvű képzést. Ez akkortájt úttörő munkának számított, sok ellenállásba is ütközött, mivel vállalkozói mentalitása megelőzte korát. „Átléptem a mindig aggályoskodó, fontoskodó dékánunk mércéjét és a saját hatásköröm küszöbét” - írja önéletrajzi visszaemlékezésében. (Életem regénye. 2006. Saját kiadás, 129. oldal). Ez is szerepet játszott abban, hogy elérve a nyugdíjkorhatárt, visszaemlékezése szerint saját maga kérte nyugdíjazását. „A személyzeti vezetőnek adott nyugállományba helyezési kérelmemre felmentésemet 1994. augusztus 26. dátummal rektor úrtól megkaptam.” (141. oldal) Nyugdíjasként még kiterjedt oktatási feladatokat látott el különféle intézmények szervezésében. Munkáját számos elismeréssel és kitüntetéssel honorálták.

Oktatói tevékenysége mellett alakját a Mezőgazdasági Szakember Klub titkáraként őrzi meg az emlékezet. „Egy legenda távozott” - mondotta halálhírét hallva egy öreg gazdász, és ez valóban így igaz. A klub gondolata 1967-ben merült fel, tényleges magalakulásának dátuma 1969. február 20. A klub elnöke Dr. Hajdú Frigyes egyetemi docens volt. A titkári feladatokat a megalakulástól nyugdíjazásáig Kiss Elemér látta el. Személye nyugodtan tekinthető a klub szürke eminenciásának, ő maga volt a klub. Olyan közösségi élet azóta sem volt a karon és a környék agrárvilágában. A gazdászbálok, hazai és külföldi szakmai utak, előadás-sorozatok, beszélgetések nagyszámú érdeklődőt vonzottak. Ez az összetartozás tette széppé az agrárszakmát, és nosztalgiával tölti el mindazokat, akik részesei lehettek. A klub az Óvári Gazdászok Szövetségében él tovább. A szervezet Kiss Elemért 2008-ban elévülhetetlen érdemei elismeréséül Wittman Antal-díjjal tüntette ki.

Temetése 2008. november 4-én, szűk családi körben történt az Óvári Temetőben. A Gazdászok Szövetsége és a kar koszorút küldött a temetésre, illetve két nappal később a kar dékánja és a Gazdász Szövetség elnöke a gazdásztársadalom nevében személyesen is lerótta kegyeletét a sírnál.

Emlékét az Óvári Gazdászok Szövetsége és az Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara is megőrzi.