33 millió 720 ezer forintot nyert a Mûvészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar a Képzõk képzése, különös tekintettel a matematikai, természettudományi, mûszaki és informatikai képzésekre és azok fejlesztésére címû pályázaton, a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében. A pályázat egyetemi és fõiskolai vezetõk, illetve oktatók felnõttképzési keretek között történõ képzéséhez ad támogatást. A projektek alapvetõ célja a kompetencia-alapú oktatásra való áttérés, a bolognai lineáris képzési szerkezet bevezetése, az info-kommunikációs technológia elterjedése, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának alkalmazása. Így a vezetõk és az oktatók újabb pedagógiai módszertani, korszerû vezetõi ismeretekre és menedzsment készségekre, valamint ismeretekre tehetnek szert, elsajátíthatják az IKT-eszközök és a legújabb oktatástechnológiai módszerek használatát, a fenntartható fejlõdéssel, illetve a társadalmi felelõsségvállalással, az éghajlatváltozással, az esélyegyenlõséggel, az egészségfejlesztéssel, a fogyasztóvédelemmel és a munkavédelemmel kapcsolatos képzéseken vehetnek részt.

158 millió 2400 forint támogatást nyert Pedagógusképzést segítõ szolgáltató és kutatóhálózatok kialakítása címû pályázatával a Nyugat-magyarországi Egyetem. A projektet a szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ valósítja meg. Az egyetem a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében a projekt költségeinek 80 százalékát nyerte el.

„A két projekt együtt válik teljessé. A projektek segítségével az egyetem a hazai és az európai pedagógusképzés fejlesztésének élvonalába kerülhet” – mondta még a nyitó konferencián prof. dr. Faragó Sándor, az NYME rektora. Az intézményvezetõ kifejtette, egy korábbi HEFOP-pályázat alapozta meg azt a szakmai munkát, amely elé e két projekt révén néz az intézmény. Faragó hangsúlyozta, a képzõk képzése projekt újszerû szemléletû, hiszen az oktatók képzésével eddig kevesen foglalkoztak. „A felsõoktatásban elvárjuk a tudományos elõmenetelt, de a tudás átadása nem egyszerû. A pedagógusi pályára születni kell, de képzettség is szükséges hozzá, s ez utóbbit szolgálja ez a projekt.” Dr. Gáspár Mihály projektvezetõ elmondta, korábban a diákok 5–10 százaléka került be a felsõoktatásba, a személyes kapcsolat révén a professzorokban kialakult a képzésükhöz szükséges attitûd. Ma a diákság 40 százaléka jár valamelyik felsõoktatási intézménybe, s az új kihívásoknak csak megújulással lehet megfelelni. Ezt segítjük pedagógiai, IKT, nyelvi és vezetõképzési kurzusokkal. A másik projektrõl szólva az egyetem rektora többek között azt mondta, figyelemre méltó benne az együttmûködés és a partnerintézményi rendszer kialakításának szándéka. Ez nem példa nélküli az NYME-n: remekül mûködik, hogy a Faipari Mérnöki Kar és az Erdõmérnöki Kar szakmai ernyõ alá vonta Magyarország valamennyi faipari és erdõmérnöki szakközépiskoláját. Így nagy hatékonyságot lehet elérni a beiskolázási programokban, de hatékonyabbá válik az újszerû szakmai ismeretek átadása is. Az egyetem vezetõje kiemelte még a sciene leraning center létrehozását, amely a hazai pedagógusképzés történetében példa nélküli. Segítségével „több legyet lehet ütni egy csapásra egyetlen módszerrel”, s gyorsan terjeszthetõk a kutatási eredmények, hatékonyabbá tehetõ a tehetséggondozás, valamint pedagógus-továbbképzési központként is mûködik. Dr. Iker János, a másik projekt menedzsere rámutatott: jelenleg körülbelül 100 milliárd forint áll rendelkezésre kutatásfejlesztésre a közoktatásban. Ebbõl azonban a felsõoktatási intézményeknek alig jut valami, legtöbb pénzt a szolgáltatók nyerik el. Ezért is nagy eredmény ez a két projekt. „Forradalmi változást kívánunk elérni a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Az oktatás, a kutatás és a szolgáltatás piacán is sikeresek szeretnénk lenni” – sorolta a célokat dr. Iker János.

Milyen feladatokat jelent az oktatók munkájában a kompetencia alapú oktatásra történõ átállás? Milyen mérés-értékelés alkalmazható a kompetencia alapú felsõoktatásban? E kérdésekre adtak válaszokat azok a szakértõk, akik a fenti két projekt részt vevõinek tartottak elõadást. Évek óta szükség lenne azon módszerek felsõoktatásban történõ alkalmazására, amelyeket elõadóink bemutatnak – mondta dr. Gáspár Mihály. Az oktatók többsége nincs tisztában a kompetencia fogalmával – folytatta a projekt vezetõje –, ám remélhetõleg ez a képzõk képzése révén megváltozik, s a közeljövõben elkezdõdhet a felsõoktatási pedagógusok képzése. Dr. Iker János kifejtette: a magyar felsõoktatás jelenleg nem elavult ismereteket közvetít, az intézményeknek van elég hallgatójuk, valamint képzett és tudományosan minõsített oktatóik. Az alapvetõ probléma a munkaerõpiac és a képzés közötti összhang hiánya – nem csupán a pedagógusképzésben. „Ma minden szakmai követelménynek megfelelõen tanítunk, de ha a frissdiplomás tanítani kezd, nem tud mit kezdeni a tanulási, illetve a magatartási nehézségekkel küzdõ gyerekekkel, s hadilábon áll az oktatásszervezéssel is, így azt sem tudja, hogyan motiválja a nebulókat. A multinacionális vállalatok véleménye szerint a magyar munkaerõ képzett, de motiválatlan” – hallottuk. Iker János hozzátette, a projektek révén Nyugat-Európában és Amerikában már bevált módszereket kívánnak alkalmazni, a gyakorlatorientáltság jegyében. Olyan tananyagot adnak közre, amely szintézist teremt a felsõoktatás pedagógusképzése és a gyakorlat közoktatása között, ennek révén pedig az elméleti szakemberek és a gyakorlathoz közel álló kollégák jobb együttmûködését szeretnék elérni. Az elsõ elõadó, prof. dr. Falus Iván hangsúlyozta, amikor kompetenciáról beszélünk, az attitûdöknek egyenrangúnak kell lenniük a tudással és a képességekkel. A kompetencia alapú oktatás abban jelenti a fordulatot, hogy az intézményeknek nem azt kell tanítaniuk, amihez megfelelõ szakemberekkel rendelkeznek, hanem azt, amire a hallgatóknak szükségük van ahhoz, hogy a munkaerõpiacon „eladható” tudással bírjanak. Így az egyes intézmények sajátos arculatot, alakíthatnak ki. A következõ szakember, prof. dr. Mátrai Zsuzsanna szerint tipikus reakció a felsõoktatásban tapasztalható változások idején, hogy az oktatók felteszik a kérdést: nem voltunk elég eredményesek? Ráadásul épp hogy befejezõdik az egyik változás, következik is a másik. „Ha tárgyilagosak akarunk lenni, vannak objektív okok. Az egyik, hogy a felsõoktatás tömegesedett, hiszen amíg a 20. század elején a gimnáziumokban a leendõ akadémikusok ültek, ma koránt sem ez a helyzet. A másik, hogy amíg korábban a tanárként végzett fiatal pedagógusként dolgozott, ma sok esetben iskolán kívül, például bankban vagy marketing területen kap állást. A hallgató számára tehát a túlélés feltétele az, ha minél több olyan dolgot tanítunk meg nekik, amelyek sok munkakörben alkalmazhatók. Ez számunkra kényszer a rendkívül gyorsan változó világban. A kompetencia cselekvõképes tudást jelent.” Mátrai Zsuzsanna felhívta a figyelmet arra, hogy az eddigi – vizsgarendszerû, egyszeri – értékelési rendszert is meg kell változtatni. Portfólió alapján történõ minõsítésre van szükség, amely sok tevékenység aktuális eredményeit (sikereit és kudarcait egyaránt) tükrözi.

72 millió 276 ezer 484 forint önrész nélküli támogatást nyert a Nyugat-magyarországi Egyetem hat tagkönyvtára és együttmûködõ partnerei a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) révén. A felek a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára által koordinált – „Tudásdepó Expressz” – A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erõsítése az élethosszig tartó tanulás érdekében címû – projekt keretében az oktatás hatékonyságát kívánják javítani a nyugat-magyarországi régióban. A „Tudásdepó Expressz” átfogó célja, hogy a könyvtári rendszer jobb hatásfokkal szolgálja a minõségi oktatást, a formális oktatáson kívüli képzést és tanulást, a könyvtári szolgáltatásokkal megvalósítandó olvasási és digitális kompetenciák fejlesztését. A projekt révén az intézmény el kívánja érni, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem közgyûjteményi hálózata és a közoktatási együttmûködõ partnerek könyvtárai hatékonyan támogassák a formális oktatáson kívüli önálló ismeretszerzést, a digitális írástudás fejlesztését, a módszertani paradigmaváltás megvalósítását, új tanulási stratégiák kialakítását, a kompetencia alapú oktatás támogatását az óvodától a felnõttkorig, szolgálva az egész életen át tartó tanulást. A pályázat egyik kiemelt célcsoportja a gyermek- és ifjúsági korosztály, amely számára a könyvtárak a korai szocializáció és az iskoláskor alatti nevelés és képzés lehetõségét teremtik meg. A könyvtári fejlesztések olyan szakmai célokat valósítanak meg, amelyek a közoktatásban és a felsõoktatásban is támogatják a kompetencia alapú oktatás eredményes megvalósítását, az egész életen át tartó tanulás képességének kialakítását. A fejlesztésekkel a távoli használatok számának emelkedése, a szolgáltatások minõségének javulása, az oktatás magasabb szintû támogatása, az erõforrások hatékonyabb felhasználása várható. A projekt 2010. április 1-tõl 2011. szeptember 30-ig tart. Dr. Iker János a projektnyitón azt mondta, közhely Magyarországon, de igaz, hogy a szakmai fejlesztésekhez csak pályázatok útján lehet pénzt szerezni. A pályázat egyik fõ célkitûzése, hogy megtanítsa a részt vevõket az élethosszig tartó tanulásra; különféle statisztikák szólnak arról, hogy a megszerzett tudás körülbelül 60 százalékát nem formális úton szerezzük meg. Iker hangsúlyozta, egy projekt akkor lehet hatékony, ha az nem szûk szakmai csoport életére van hatással, hanem széles körben elterjed. Ez a pályázat erre tesz kísérletet, hiszen a Nyugat-magyarországi Egyetem tíz karának könyvtárán kívül egyebek mellett a szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ, 12 közoktatási intézmény, valamint más városi és régiós könyvtárak is dolgoznak benne. A projekt ráadásul 30 programot foglal magában – példátlan, hogy ennyi pénzbõl ilyen sok program valósulhasson meg.