címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
Faragó Sándor köteteit mutatták be a SEK-en
„A szenátus világa után pihenés az írás” – felelte prof. dr. Faragó Sándor arra a kérdésre, hogy képes vezetői, oktatói, kutatói tevékenysége mellett igen csak termékeny szerzőként tanulmányok, könyvek sorát papírra vetni. Egész sorát, hiszen egyszerre hat kötetének bemutatóját tartotta a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára.

A Nyugat-magyarországi Egyetem rektorával prof. dr. Gyurácz József, a Természettudományi Kar Állattani Tanszék vezetője beszélgetett a könyvtár konferenciatermében. A könyvbemutató természetesen nem csupán a szóban forgó kötetekről szólt, hanem azok szerzőjéről is, ebből adódóan pedig a rektorról, a tanárról, a kutatóról, az erdészről és a vadászról.

Kiderült, az NYME rektorát fiatalemberként a biológia és a vadászat vonzotta. De az elődök nagy hatást gyakoroltak rá – s erről minden könyve tanúskodik –, ezért földrajzból is érettségi vizsgát tett annak ellenére, hogy az elvárt érettségi követelményeket enélkül is teljesítette. S hogy miért e nagy hatás? A rektor által akkoriban olvasott szerzők nem csak vadászok voltak, hanem állattani, néprajzi, földrajzi ismereteket is közvetítettek, ez pedig már-már kinyitotta számára a világot az akkori bezárt Magyarországon.

A beszélgetőpartnerek előtt, az asztalon tornyosuló kötetek apropóján szóba került, hogy intézményünk vezetőjének miképp van energiája, ideje tanulmányok, könyvek egész sorát papírra vetni. Megtudtuk, „a nap huszonnégy órából és egy éjszakából” áll, de ehhez az kell, hogy a hivatása egyben a hobbija is legyen. Márpedig az. A szenátus világa után a pihenést jelenti az írás. 1994-ben kapott elsőként vezetői tisztséget, ám az effajta pihenésről eddig sosem mondott le. A pihenés pedig már csak azért is aktív, mert madarászás, vadászás közben ugyanúgy leírja, értékeli a tapasztalatait, mintha kutatómunkát végezne.

A köteteket bemutatva a nemzetközi elismerést is hozó Magyar vadászenciklopédia kapcsán felmerült a kérdés, miért vadászunk? Mert emberek vagyunk – felelte nemes egyszerűséggel a rektor. Elhangzott, a vadászatnak a középkorban fontos szerepe volt a katonáskodásban: mivel nem léteztek hadgyakorlatok, a férfiak így tartották fenn az erőnlétüket. Időközben aztán a vadászat vadgazdálkodássá alakult át, s ma már az oktatástól, az irodalmon, a zenén át az építészetig sok mindennel összefüggésbe hozható. A vadászatot mindig a társadalmat formáló nemesség űzte. Aki rákap az ízére, az a szervezetének ösztönei miatt kap rá: az ősi evolúcióval rögzült ösztön legeredetibb kiélését jelenti. Vadászni jó érzés, amit nem kell titkolni. Szóba került még az, hogy Magyarországon körülbelül 50 ezerre tehető a vadászok száma, ami ugyan jócskán elmarad az európai átlagtól, ám Faragó szerint ez az optimális szám.

A kötetek között volt tudományos közlemény is. Ennek kapcsán Gyurácz József arra volt kíváncsi, a rektornak milyen nemzetközi figyelmet is kiérdemelt kutatási programjai vannak. Az NYME vezetője elmondta, nem a projektszerű, hanem a monitoring jellegű kutatásokat részesíti előnyben. 1973-ban például a túzokkal kapcsolatos kutatásba kezdett, ami azóta is tart. E tevékenység eredménye körülbelül száz hazai és külföldi publikáció, valamint többszáz hivatkozás. Az újabbak közül a vízimadár monitoring emelkedik ki, ez kárpát-medencei és európai viszonylatban is fontos kutatás. De 1992 óta tart a mezei madarakkal, főképp a foglyokkal kapcsolatos kutató tevékenysége is.

A bemutatott könyvek között helyet kapott olyan is, amely a hazai leghíresebb vadásztrófeákról szól magyar és angol nyelven. Ezek kapcsán a rektor arról beszélt, bár a kötetben a trófeák elejtője szerepel, a legfontosabb üzenet, mégis az, hogy melyik vadászterületen ejtették el a vadat. Hiszen a trófea csupán a jéghegy csúcsa. Igaz, hogy Magyarországon genetikailag minden szarvas egyforma, de a Dunántúlon a legjobb az élőhely és a vadgazdálkodás. Elárulta, ő maga nem rekordhajhász. Fiatalabb éveiben főképp apróvadra vadászott, az utóbbi időben számára a legnagyobb élmény, ha a magyar bükkösben a bőgés ideje alatt bikát ejthet el – 12 ilyen trófeával rendelkezik már.

Két tankönyv is helyet kapott a bemutatott kiadványok között. Az egyik a vadgazdálkodásról, a másik a vadászati állattanról szól. Ennek kapcsán Faragó kifejtette, Magyarországon nagyon jó a vadászati képzés. Ennek fényében akár elégedett is lehetne a vadászoktatással, mégsem az. Hiszen Sopronban és Gödöllőn ugyan európai színvonalú az oktatás, de e tény nem jelent előnyt a két intézmény számára. Sőt, számos esetben inkább hátrányt: a fiatalok jó része oda jelentkezik, ahol könnyebb számukra az előrehaladás, azaz kisebbek a követelmények. S a Nyugat-magyarországi Egyetem nem arról híres, hogy csekély befektetett energiát igényel a diploma megszerzése. A vadásztársadalom egyébként zárt világ, főképp a rektor egykori évfolyamtársai vagy diákjai alkotják, s ez utóbbi plusz örömforrás. Vallja, a felsőfokú képzésben az a helyes, ha az intézmény a diploma kiadása után sem engedi el egykori hallgatói kezét.

Szó esett még a Magyar madárvonulási atlaszról, amelyben – a fentiek okán – az NYME rektora több fejezetet jegyez; a kötetről a Vivat Academia előző számában írtunk részletesen. S természetesen a jövőbeni tervekről is szó volt: a rektor fejében jelenleg 8–10 könyv anyaga érlelődik. Kedvelt módszere, hogy párhuzamosan több íráson is dolgozik. Jelenleg történeti témák, a kisalföldi túzokállomány monográfiája, vízimadarakról, illetve foglyokról szóló munkák várnak arra, hogy befejezze őket.

A Savaria Egyetemi Központ Könyvtárában bemutatott hat darab vadászattal foglalkozó könyv közül négyet a rektor egymaga jegyez (Vadgazdálkodás, A történelmi Magyarország vadászati statisztikái, Vadászati állattan, Magyar vadászenciklopédia), egyet László Richárddal (Magyar vadelhullás monitoring 2004/2005. vadászati év), egyet pedig Koller Joachimmal és Zoltán Attilával közösen írt (Természeti-vadászati örökségünk: a legkiválóbb magyar vadásztrófeák). A köteteket a bemutató végén az egyetem rektora a SEK könyvtárának rendelkezésére bocsátotta.