címlap interjú krónika kultúra alapállás reflex humor sport In memoriam vers - nemvers hagyományaink korábbi számaink



[PDF változat letöltése]
{edition_name}


{storyphoto width="160" height="200" scaling="constrain" prepend="" format="" append="
\"%c\"

%c
fotó: %r (%R)

"}
Olasz-magyar nyelvű táblát avattak az Isonzónál elesett magyar hősök emlékére
„Ez a tábla most a magyar hősi halottakra emlékezik, de itt mi hajtsuk meg fejünket valamennyi hős katona emléke előtt, mert bármelyik oldalon is áldozták életüket hazájukért, ők hősök voltak mindnyájan.”

Az Isonzo völgyében, a fogliano-redipugliai Osztrák-Magyar Hősi Temetőben az osztrák–magyar hadsereg 14.550 katonája nyugszik. Az isonzói fronton elesett magyar hősi halottaknak április 26-án A Pedagógusok Soproni Művelődési Házáért Alapítvány és a kuratórium elnöke, Dr. Tillné Schmidt Edit kezdeményezésére a Pedagógusok Soproni Művelődési Háza, a Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron városa, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatósága és a Nemzeti Civil Alapítvány összefogásával magyar-olasz nyelvű emléktáblát avattak a helyszínen.

A közel másfél órás táblaavató ünnepségen ünnepi köszöntőt mondott Horváth Lajos, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Emlékhely- és Hadisírgondozó Igazgatóságának vezetője, az olaszországi katonai képviselet, Prof. Dr. Carmelo Lupo, a Lyons Club volt kormányzója és Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora. 


„- Mennyi fájdalom, mennyi egyéni és családi, mennyi nemzeti tragédia sűrűsödött erre a szűk 3 évre és néhány ezer négyzetkilométerre -mondta ünnepi beszédében Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora. - Boldogabb történelmű országoknak, így Olaszországnak, vagy Ausztriának megadatott, hogy becsülettel és büszkén megsirassa halottait. Magyarország történelmében volt olyan 45 év – azaz csaknem két emberöltő – amikor a hősökről nem lehetett megemlékezni, nem lehetett megsiratni, nem lehetett Őket példaként állítani az ifjú nemzedékek elé. Talán ezzel is magyarázható, hogy itt, ennél a hősi temetőnél is csak most, életáldozatuk után 93-95 évvel kerül fel magyar nyelvű emlékező tábla a temető falára. 
Ez a tábla most a magyar hősi halottakra emlékezik, de itt mi hajtsuk meg fejünket valamennyi hős katona emléke előtt, mert bármelyik oldalon is áldozták életüket hazájukért, ők hősök voltak mindnyájan. Hadd emlékezzek meg külön is annak a földnek a hősi halottairól, ahonnan jöttünk, a soproni 18. és 76. gyalogezred katonáiról. Emlékműveik ott állnak a soproni Deák-téren, s mi most eljöttünk tisztelegni sírjaikhoz is. Az életáldozatban egyesültek ők – magyarok, osztrákok és olaszok – mi utódok pedig a megbékélést hozó évszázad után közös akarattal és szeretettel ápoljuk emléküket. 
Hányszor hallottam nagybátyámtól – aki nagyapámmal együtt részt vett a harcokban – Isonzo, Doberdo, Piave vagy Caporetto nevét! Hányszor a háborús megpróbáltatások kiszínezett élményeit, az értelmetlen haláltusák újbóli és újbóli megidézését. Mára – négy emberöltő után – bennem és reményeink szerint mindnyájunkban történelemmé szelídültek azok a véres évek. Történelemmé, de felejthetetlen tanulságokat kínáló történelemmé. Mindennél erősebb, határozottabb érvvé, indokká az áldozatvállalás, a megértés, a béke, a barátság, a haza- és emberszeretet oldalán. Ezt hallottam tanulságként a túlélőktől, s biztos vagyok abban, hogy ez lenne a hősi halottaink üzenete is. 
A Nyugat-magyarországi Egyetem rektoraként, sok-sok fiatalért, s rajtuk keresztül a magyar fiatalságért, gyermekeinkért, unokáinkért felelős személyként csak ezt az üzenetet, a történelemnek sokszor megismétlődő tanulságát tudom és akarom közvetíteni: az áldozat, a megértés, a béke, a barátság, a haza- és emberszeretet mindent legyőző szellemét. Ezek a legszebb és legemberibb adományok az Ő örökségük!”

Az első világháború vérzivataros időszakában évekig folyt a csata az Isonzo völgyében, Olaszországban. Tizenkét ütközetet tartanak számon a történészek. Az osztrák–magyar hadsereg elesett katonái közül 14.550-et a fogliano-redipugliai hősi temetőben hantoltak el. A Pedagógusok Soproni Művelődési Háza és a ferrarai Lions Club szervezésében két évvel ezelőtt soproni polgárok látogattak a helyszínre, akik a központi emlékművön csak olasz és német feliratot találtak. Ezért elhatározták, hogy magyar nyelvű táblával fognak adózni a katonák emléke előtt.

Az ˝Ebben a temetőben lelt végső békét az osztrák–magyar hadsereg hazáját szerető 14.550 elesett hőse. Itália testvéri szeretete helyezte őket itt örök nyugalomra. Emlékükre állította Sopron város közönsége˝ feliratú táblát a magyarok mellett olasz részről is több magas rangú katonatiszt, továbbá a ferrarai Lions Club is megkoszorúzta. 



- 1915 és 1918 között állóháború folyt a karsztvidéken, óriási veszteségekkel - foglalta össze ifj. Sarkady Sándor történész. - Az Osztrák-Magyar Monarchia 250 000, az Olaszország 500 000 katonát vesztett a csatákban. Az egykori isonzói front teljes vonalán, egy 70-80 km-es szakaszon a kis olasz falvak, városkák határában mindenhol hősi temetők húzódnak meg, s őrködnek a harcokban elesettek emléke fölött. A 30-as években a kis temetőkben grandiózus emlékműveket állítottak az olasz hatóságok. A hősi temetőkből zarándokhelyek lettek, ahová naponta kisdiák és kiránduló csoportok látogatnak el. Csaknem egy évszázad telt el azóta, de a hősök emléke örök. Felemelő és megható volt eljutni azokra a helyekre, ahol nagyapáink vére folyt. Minden hallgatónknak ajánlom, akit megérint a magyar múlt és az első világháború vérzivatara, ha Észak-Olaszországban járnak, keresse fel ezeket a szent helyeket. Itt nyugszik a soproni 18. és 76. gyalogezred több mint 8000 katonája is. Hűen leírta ezeket a csatákat könyvében Somogyváry Gyula, Csorna egykori országgyűlési képviselője, aki végigharcolta az első világháborút. (Katonatrilógiájának címe: Virágzik a mandula, Ne sárgulj, fűzfa, illetve És Mihály harcolt. Trilógiáját jó szívvel ajánlom minden érdeklődő figyelmébe - mondta a történész.