Az intézet tervei szerint félévente egy alkalommal egy-egy régiót hívunk vendégségbe, hogy megismerkedhessünk a Kárpát-medence minden tájegységével, az ott élõ magyarok kultúrájával, mûvészetével, aktuális gazdasági, társadalmi kérdéseivel.

Ezen új rendezvénysorozat keretei között április 20-án elsõként a Vajdaságot láttuk vendégül. A hagyományos szabadegyetemi elõadásokhoz képest Vajdasági napunk több okból is rendhagyónak bizonyult. Az aulában délután három órától este tíz óráig folyamatosan zajlottak a különféle programok. „Vajdaság a tenyerünkön” címmel nyitottuk meg fotókiállításunkat, ahol több, mint húsz vajdasági fotómûvész közel 70 alkotását tekinthették meg az érdeklõdõk. A fotók és az újvidéki magyar televíziótól kölcsönkért félórás kisfilm segítettek a további programokra történõ ráhangolódásban. A fényképek és a vetítés betekintést adtak a Vajdaság életébe, turizmusába, az ott élõ emberek életmódjába.

Az újvidéki egyetemrõl hét lelkes egyetemistát láttunk vendégül, akik egy modern, több mûfajt és mûvészeti ágat felvonultató performance-szal készültek, valamint két tudományos diákköri elõadást is meghallgattunk. Mindezek mellett néhány gondolatban bemutatták saját egyetemi életüket, az egyetemi újságukat, és röviden beszéltek arról, hogy milyen Szerbiában magyar egyetemistának lenni.

A délután öt órakor kezdõdõ hagyományos szabadegyetemi elõadásunk vendégei ezúttal Pásztor István, a Vajdaság Autonóm Tartomány elnöke, valamint dr. Gábrityné Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke voltak.

Az elõadást követõ ételkóstolón csupa ismeretlen ízzel ismerkedtünk meg, megkóstolhattuk a kajmakkal töltött párolt gombafejeket; az ajváros kenyérfalatkákat; ehettünk szalonnába göngyölt csirkemájat, illetve aszalt szilvát roston sütve. Az ízek megismerése után a nagykikindai Sírülõ Néptáncegyüttes, valamint a Barlangó népzenei Együttes közremûködésével népzenei és néptáncbemutatót láttunk. Az esti táncházban pedig mindenkinek lehetõsége nyílt akár lépésrõl-lépésre, motívumról-motívumra elsajátítani a különféle táncokat. Ezzel párhuzamosan a gyakorlottabbaknak szabad táncra is lehetõségük nyílt.

Úgy gondoljuk, hogy tartalmas és színes programot sikerült összeállítanunk erre a délutánra, hiszen sokszínû ízelítõt kaphattunk egy olyan magyarok lakta tartományról, amelyet talán kevesen ismernek igazi valójában.

Szervezõként pedig arra is törekedtünk, hogy „ne csak kérjünk, hanem adjunk is”, így az egyetemisták látogatását természetesen „informális” programok is színesítették. A hétfõi érkezést követõen a belvárossal és a város római kori történetével, emlékeivel ismerkedhettek meg vendégeink, megnéztük a Soproni Múzeum e témájú gyûjteményeit, sétáltunk a várfalak és bástyák mentén.

A szabadegyetem délelõttjén, fõként idegenforgalmi szakmenedzser szakos hallgatókkal kiegészülve, rövid kirándulásra indultunk. Ragyogó napsütésben nyílt lehetõségünk bebarangolni a Páneurópai Piknik helyszínét és a tavaszi héricsekkel tarkított fertõrákosi kõfejtõt. Útban hazafelé pedig a nagycenki Széchenyi kastély teremszobáiban a Széchényi-család történetét, valamint a „legnagyobb magyar” életét és munkásságát bemutató kiállításokat tekinthettük meg.

Látni- és mesélnivaló azonban még a szabadegyetem kissé fáradt másnapjára is maradt. Az Erdészeti Múzeum termeiben egyetemünk selmecbányai múltjáról és diákhagyományainkról meséltünk, jártunk a gerinces állattani gyûjteményben és a Szent Borbála emléktáróban; a botanikus kertben sétálva pedig már egy vajdasági kirándulás gondolata is felmerült.

A rendezvény sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az alig több, mint két nap is elegendõ volt ahhoz, hogy új barátságok, új ismeretségek szövõdjenek. Az elmúlt hetek alatt az internetnek köszönhetõen a távolságot és az országhatárt legyõzve megindultak a fényképcserék, közös fotóalbumokat alakítottunk ki, s már most legközelebbi találkozásunkat szervezzük.

A következõ „régiós napon” a Székelyföldet látjuk vendégül, melyre ezúton is invitálunk Mindenkit!